Hogy a nevén túl van-e köze a '30-as évek gazdasági válságának a maihoz, nem tudhatom, de talán ez kevésbé kérdés. Hogy jó ugródeszka volt az alkotóknak azzal kezdeni, hogy "1933-ban, a gazdasági válságban", szóval ez pedig nem kérdés. Michael Mann és csapata mégsem élt a lehetőséggel, s csak egy középszerű gengszterfilmet hoztak elénk.
Ráadásul 143 percben, hogy szakadna le a mozi mennyezete! Persze azért az ember reménykedik. Hiszen Michael Mann nem kispályás, de azért látszik, hová jutottunk a Szemtől szembe és A bennfentes, '90-es években csúcson lévő rendező stílusában. A remény másik oka két igéző szempár: a hölgyek Johnny Depp, az urak pedig Marion Cotillard két szép szeméért is hajlandóak várni. És talán ez a legnagyobb gondom a filmmel; éppen az, amit a legjobban vártam. Nagy dózisban kaptuk ugyanis a nagybetűs harmincas éveket, a rongyrázós, bárzongoristás, chicagói éjszakás mesét, ahogy az valahol bennünk is meg van írva, mi is elképzeljük.
Hogy mi ezzel a baj? Semmi, tényleg semmi. Sőt. Elhoz egy olyan világot, amit nem ismerünk, amire vágyunk, pikpak előttünk terem az ezeregy éjszaka, minden nyomorával és pompájával együtt. A mozi elvarázsol, most valóban áll a tétel, és a hátranyalt hajú, csíkos zakós jómadarak láttán elolvadunk a gyönyörűségtől.
De ez egy gengszterfilm volna, vagy mi. Kellene valami történet is, most hogy a vászon csupa kenet és tömjénfüst, szem-szájnak ingere. Kell bele egy jó szereplő és egy mondjuk gonosz, persze lehet mindkettőt bírni. Kell csaj meg kokó, de legalább egy piroson való átgázolás. Kell még nagy, szívszaggató történet vagy valami, ami monumentális. Ehhez képest itt ugyan halomra lőnek mindenkit, de nagyon nem kapaszkodom a szék karfájába. Nem drukkolok sem a szigorú, de igazságtalan rendőrnek (Christian Bale), sem a sármőr bandita John Dilingernek (Johnny Depp). Nem lüktet hevesen a szívem a film végén, mint más, igaz történetet feldolgozó film végén, hogy vajon mi történt a szereplőkkel a történet után. Már meg sem lepődöm az újabb börtönszökés után, és egyáltalán, honnan tudnám, hogy ki kicsoda, amikor mindenki egyformán nadrágtartós?
Fájdalmasan több fért volna ebbe a filmbe. A félbehagyott jellemrajzok zavarnak a legjobban, hiszen szinte minden karakter elnagyolt, így nem lehet élvezni a filmet. A történet elnagyolása és sablonitása már fel sem tűnik.
