Ilyenkor azt szokás találgatni, kinek van a legnagyobb esélye a filmes világ legrangosabb elismerésének elnyerésére – mi ezt fordítva nézzük, és inkább azt vizsgáltuk, ki az, aki a legtávolabb esik a jelöltek közül ettől a megtiszteltetéstől. Ez nem feltétlen jelenti, hogy az illető film vagy művész ne érdemelné meg a díjat, inkább arról van szó, hogy számos tényező szól ellene, legyen szó a film témájáról, a sokkal erősebb versenytársakról, vagy az illető szakmai előéletéről és egyebekről. Természetesen előfordulhat, hogy nagyot tévedünk, és az általunk megjósolt mű, rendező vagy színész mégis Oscar-szobrocskával mehet haza, de akkor elmondhatjuk azt, hogy innen volt szép nyerni! Lássuk, ki nem kap semmit 2015. február 22.-én a Kodak Nagyszínházban, Hollywoodban – szerintünk!
A legkevésbé esélyes film: Amerikai mesterlövész
A veterán Clint Eastwood rendezését javarészt saját rajongói lőtték lábon, olyasmit is belelátva, amit a rendező talán nem is vitt a vászonra. A Chris Kyle mesterlövész életét feldolgozó film Amerikában a hazafiasság fokmérője lett: bárki bármi rosszat mondott róla, akkor már jöttek is a „kívánom, hogy a te lányod torkát akarja elvágni egy terrorista, akkor bezzeg jó lenne egy mesterlövész!” típusú kommentek, és ez még a finomabb fajta. A filmet azok magasztalták fel, akik szerint az iraki háború jogos volt, és most is egyszerűbb lenne mindent lebombázni arrafelé, és ez a fajta fekete-fehér látásmód ma aligha divat Hollywoodban – arról nem beszélve, hogy világosan látszik, micsoda káoszt hagyott maga után az amerikai beavatkozás. Eastwood mentségére legyen mondva, hogy ugyan főhősét (Bradley Cooper alakításában) valóban a világot csakis jókra és rosszakra osztó elvakult hazafinak láttatja, de környezetével számtalanszor kimondatja, hogy a háború értelmetlen és jogtalan, ahogy azt maga a rendező is számtalanszor nyilatkozta. Politikai színárnyalatoktól mentesen a film maga amúgy erős közepes, nem kimagasló, de magabiztos kézzel legyártott darab erős pillanatokkal, kissé túl konvencionális történettel, és a háborús filmek műfajában nem kivételes minőségben
A mezőny: Amerikai mesterlövész, Birdman avagy (A mellőzés meglepő ereje), Sráckor, A Grand Budapest Hotel, Kódjátszma, Selma, A mindenség elmélete, Whiplash
A legkevésbé esélyes rendező: Bennett Miller
A Foxcatcher rendezőjének győzelmére a jelenlegi Las Vegas-i esélylatolgatás 45-1, ami sokat elmond. Nem mintha Miller filmje messze elmaradna a mezőny többi darabjától, de ez a mezőny rendkívül erős, Miller pedig inkább „színészfilmet” csinált. A megtörtént esetet feldolgozó sportdrámáról nem a fantasztikus rendezői húzások fognak később eszünkbe jutni, hanem Steve Carrell őrült milliomosára és Channing Tatum esetlen, érzelmileg labilis sportolójára fogunk emlékezni, ami nyilván nem véletlen. Mert az is erény, ha valaki a saját egóját háttérbe szorítva a színészeinek ad helyet, és engedi kibontakozni őket – persze csakis abban az esetben, ha ezzel nem saját művészi hiányosságait leplezi. Millernél valószínűleg inkább az előző az igaz.
A mezőny: Alejandro G. Iñárritu (Birdman avagy (A mellőzés meglepő ereje)), Richard Linklater (Sráckor), Bennett Miller (Foxcatcher), Wes Anderson (A Grand Budapest Hotel), Morten Tyldum (Kódjátszma)
A legkevésbé esélyes színész: Bradley Cooper
Szegény Bradley Cooper élete talán legjobb alakítását nyújtja az Amerikai mesterlövészben. Tényleg átlényegült minden idők legsikeresebb amerikai orvlövészévé, és nem csak azért, mert vagy 20 kiló izmot vett magára és tökéletes texasi akcentussal beszél a filmben, de minden modorosságát elleste, és az elitkatonák minden rezdülését hozza. Ez egy nagyon hatásos, azonban egyáltalán nem kifinomult alakítás, mert maga a figura rém egyszerű, a világot csakis fekete-fehérben látó szupermacsó. Ráadásul a filmet politikai viták árnyalják, az Irakban egykor szolgáló mesterlövészekről pedig elég rossz híreket terjednek, például az, hogy az utcán lőszert és fegyveralkatrészeket szórtak szét, és aki megpróbálta felvenni azokat, azt rögtön leszedték, mondván, fegyver volt nála. Vagy, ahogy maga Chris Kyle, a filmben megénekelt mesterlövész írta visszaemlékezésében: ott minden 18 és 60 közötti férfi legitim célpontnak számított, ha volt náluk fegyver, ha nem.
A mezőny: Steve Carell (Foxcatcher), Bradley Cooper (Amerikai mesterlövész), Benedict Cumberbatch (Kódjátszma), Michael Keaton (Birdman avagy (A mellőzés meglepő ereje)), Eddie Redmayne (A mindenség elmélete)
A legkevésbé esélyes színésznő: Marion Cotillard
A gyönyörű francia színésznő a belga Két nap, egy éjszaka című filmben nyújtott alakításával érdemelte ki teljes joggal a jelölést, mint az elbocsátása ellen harcoló szürke munkásnő – legalábbis az előző alakításaihoz képest szürke. Csakhogy erős a konkurencia, és nem véletlen, hogy a győzelmére 60 az 1-hez fizetnének a Las Vegas-i bukmékerek, Cotillard pedig szerepe szerint nem megy át érzelmi hullámvölgyeken, az alakítás nem sokszínű. Ahogy egy kritikus kolléga rosszmájúan megjegyezte, ugyanazt a jelenetet játssza el újra és újra, amiben van is valami. Persze tévedhetünk, és előfordulhat, hogy valójában a szintén szépséges Felicity Jones a legkevésbé esélyes, és nem azért, mert nem adnak Oscar-díjat szép lányoknak, hanem azért, mert A mindenség elmélete Eddie Redmayne filmje, nem is igazán lehet benne másra figyelni. Rá 40 az 1-hez az odds.
A mezőny: Marion Cotillard (Két nap, egy éjszaka) Felicity Jones (A mindenség elmélete), Julianne Moore (Still Alice), Rosamund Pike (Holtodiglan), Reese Witherspoon (Vadon)
A legkevésbé esélyes férfi mellékszereplő: Mark Ruffalo
A bukmékerirodák Robert Duvall győzelmét tartják a legkevésbé valószínűnek, de mi kivételesen nem értünk velük egyet. Duvall egy igazi hollywoodi legenda, és még egy olyan gyenge közepes darabban is jó, mint A bíró – bár Oscarja speciel van már –, ezért inkább Mark Ruffalóra szavazunk. A mindig abszolút megbízhatóan játszó Ruffalo alakítja a Foxcatcherben Channing Tatum bátyját, a később meggyilkolt Dave Schultzot, de ez nem az ő filmje. Nem mintha nem lenne fontos szerepe, hiszen ő nyújta a józanság, a kiegyensúlyozottság ellenpontját két labilis férfi – Tatum birkózója és Steve Carrell őrült milliomosa mellett, de az őrültek és bizonytalanok mindig izgalmasabbak, mint a szilárd jellemek. Ettől függetlenül Ruffalo van olyan jó, mint a másik két főszereplő, vagy talán jobb is, de most próbálunk elvonatkoztatni attól, mennyire szeretjük különben, és itt milyen súlya van az egész filmhez képest –hiszen ennek a kategóriának erről kéne szólnia.
A mezőny: Robert Duvall (A bíró), Ethan Hawke (Sráckor), Edward Norton (Birdman avagy (A mellőzés meglepő ereje)), Mark Ruffalo (Foxcatcher), J.K. Simmons (Whiplash)
A legkevésbé esélyes női mellékszereplő: Keira Knightley
Ismét vitatkozunk a fogadóirodákkal, akik a legkevésbé Laura Dernben bíznak a Vadonban nyújtott alakítás miatt, szerintünk viszont szívszorítóan jó volt, és abszolút esélyes az Oscarra, nem úgy, mint Keira, aki kedves és bájos a Kódjátszmában, de ez Benedict Cumberbatch filmje, ő csak csinos kellék mellette. Az sem segít, hogy versenytársként ott van Emma Stone, Patricia Arquette és Meryl Streep – igaz, furcsa lenne, ha Streep pont egy olyan színes-szagos Disney musicalért kapna egy ilyen díjat, mint a Vadrény, ami rendszerint csak valamilyen technikai kategóriában lenne esélyes.
A mezőny: Patricia Arquette (Sráckor), Laura Dern (Vadon), Keira Knightley (Kódjátszma), Emma Stone (Birdman avagy (A mellőzés meglepő ereje)), Meryl Streep (Vadregény)
A legkevésbé esélyes idegennyelvű film: Mandarinok
Itt egyszerűen megérzésre, és nem a józan észre és logikus érvekre támaszkodunk, vagy legalábbis nem teljesen. A lengyel Idát körberajongták és olyan témát boncolgat, amiért Oscart szokás adni, az orosz Leviatán szintén a kritikusok kedvence, viszont odahaza bírálják a hivatalos szervek – bár állami támogatást kapott –, ami a mai politikai légkörben jó pont, a mauritániai Timbuktu aktuálisabb nem is lehetne az Iszlám állam mindennapos kivégzéseinek fényében, az argentin Eszeveszett mesék producere Pedro Almodovar, és a film is jó, ráadásul nagyon gonosz humora van. Így marad kizárásos alapon, és mert Észtország nem komoly tényező a filmpiacon, a Mandarinok, amely két idős észt férfi története, akik a kaukázusi konfliktusok egyikének (az abház-grúznak) először csak szemtanújává, majd áldozatává válnak. Szép kis film, nagyon pozitív üzenettel, de nem hiszem, hogy pont erre vevő az Amerikai Filmakadémia.
A mezőny: Ida (lengyel), Leviatán (orosz), Mandarinok (észt), Timbuktu (mauritániai), Eszeveszett mesék (argentin)
