Kamondi Zoltán filmje a valóságban gyökerező mese, mely hol elrugaszkodik a realitások talajáról, hol visszatér oda.
Főhőse Marci, a tehetséges programozó, abba a korba lépett, amikor már saját útját járná, saját világát kezdené építeni. Eddigi életének meghatározó szereplői, anyja és barátnője, bár látszólag az ő oldalán állnak, mégis inkább gátolják célja elérésében. Marcinak "világgá kell mennie" ahhoz, hogy megtalálja, amit keres. Apját sosem ismerte, úgy gondolja, a vele való találkozás valamiféle fogódzót adhat számára, de csalódnia kell. Egy váratlan fordulatnak köszönhetően egy cigánylány szegődik a társául, ő az, aki megmutatja a fiúnak, milyen az az önzetlen szeretet, amit sem az anyjától, sem a barátnőjétől nem kapott meg. Segítségével Marci megtapasztalja azt is, hogy milyen élni és visszaélni a tehetség adta hatalommal.
Kamondi filmjén legalább annyi bizonytalanság érződik, mint főhőse tetteiben. Legnagyobb hibájának a történetvezetés egyenetlensége róható fel, melynek következtében a film jobb-rosszabb epizódokra esik szét. A Kísértések élvezhetőségét az egyes részletek kidolgozottsága, egy-egy pontosan megrajzolt karakter, célt ért poén és az ihletett színészi játék adja. Sok a jó ötlet, kevés azonban az őszinte pillanat, a filmen mindvégig egyfajta kényszeredettség érezhető. Végeredményben Kamondi filmje szimpatikus kísérlet a realitás, az abszurd és a mesei elemek ötvözésére és az eredmény bátran vállalható.
