A drámában a szereplők közti viszonyok hierarchikus jelleget mutatnak. Alá- és fölérendeltség, melyet az határoz meg, hogy ki, milyen sikeresen tudja kiélni komplexusait a többieken. Elemzésemben Lenny szemszögéből vizsgálnám meg a családtagok közti viszonyok eme mozgatórugóit.
A piramis csúcsán apjával ketten állnak. A drámai feszültség fő katalizátora egymás lelki terrorizálása - eszköze a szeretetükkel való zsarolás- ill. az ebből a "harcból" eredő, bennük felgyülemlett komplexusok közvetítése a többiek felé. Kettejük kapcsolatának paradoxona, hogy szeretnék férfiúi büszkeségből és konvenciókból megszakítani az idők során egyre szorosabbá fejlődött apa-fiú kapcsolatukat, de ugyanakkor nem tudnak az ebből a kötődésből származó szeretet, törődés nélkül létezni.
Lenny, jó harmincas létére, még mindig nem találta meg azokat a támpontokat, amelyekből kiindulva elkezdhetné építeni saját életét. Annak, hogy ezt eddig nem tudta megtenni, gyermekkorába visszanyúló okai vannak: nem volt előtte egy másolható családmodell, anyja korai halála folytán csak férfiakkal volt körülvéve, és A nő hiánya azóta, egyrészről, nőkkel szembeni komplexusokat eredményezett, másrészről a fentebb említett férfi lét konvenciói alapján, elfojtott érzelmeket generált, hiszen ez a családmodell nem biztosított lehetőséget azok kiélésére ill. feldolgozására. Lenny igazából nem akarja ezt az állandó konfliktust, de mégis szüksége van rá, hiszen csak így kaphatja meg apjától azt a szeretetet, amely az egyedüli kulcs az eddigi, sérelmekkel és gátlásokkal teli korszakával való szakításhoz. Azért tőle, mert ő testesíti meg számára az egyetlen potenciális férfiképet.
Max, főleg hiúságból az agynak adta a vezető szerepet személyiségében, és kontroll alatt tartja érzelmeit. Bár Maxnek ugyanúgy szüksége van arra, hogy szeretetet adjon, és kapjon- néha, pillanatokra szünetel ez az erőltetett kontroll, és ezek a vágyak felszínre is törnek - őt más indokok motiválják a "harc" fenntartására. Az ő komplexusát- önreprezentációs kényszerből és szeretetéhségből fakad - az ellensúlyozná, ha megszerezné a családon belüli vezető szerepet, ami már amúgy is az övé és igazán nem is pályázik rá senki.
Ebből a különös egymásrautaltságból eredő sérelmeiket és már az amúgy is meglévő komplexusaikat élik ki a többieken, így kialakítva a hierarchikus rendszert.
Joey, legkisebb lévén a családban, a már régen rögzített rendbe nem szólhat bele, és tisztelettel viseltetik apja iránt, akinek még nem mer visszaszólni. Sam pedig egyszerűen szeret szolgálni ("nem tukmálom rá magam senkire"), szeret függésben lenni, de méltóságát végig megtartja. Teddy kívülálló. Lenny, fivére felé irányuló tudatalatti érdektelensége, lekezelő modorában nyilvánul meg, ugyanis nem úgy tekint Teddre, mint aki helyet követelne ebben a felállásban, és aki miatt át kellene rendezni a viszonyokat.
Ruth megjelenésével Lenny számára A nő kerül be a képbe, egy személy, aki nő lévén számára beazonosíthatatlan, és beilleszthetetlen az eddig kialakult viszonyrendszerbe. Ezért ő, ezen komplexusai folytán az eddigi rend megbontóját, és új függési-rendszerek kialakítóját látja benne. Az erőviszonyok tisztázása céljából kezdeményez Lenny a beszédszituációban, és próbálja megszerezni a fölényt, fiktív történetei mesélése kapcsán, melyekben magát egy megtörhetetlen, agresszív férfialakban ábrázolja. Ruth ezt a gesztust kihívásnak tekinti, és használja nőiességéből eredő eszközeit, ezzel téve magát bevehetetlen ellenféllé Lenny számára. A következő alkalommal Lenny taktikát vált és éppen ezt a nőiségét próbálja az asszony ellen fordítani. Úgy gondolja, ha kihasználja, mint nő, és lealacsonyítja egy prosti szintjére, akkor azáltal, hogy ő futtathatja, fölénybe kerül Ruthtal szemben. És ebben tévedett. Egyrészről a nő számára ez egyáltalán nem lealacsonyító, sőt örül, hogy az eddigi anya- és feleségszerep után végre előtérbe kerül a szerető ill. prosti énje. Másrészről rájön arra is, hogy, mint férfit, Ruth már függésbe is vonta, de a nőnek még az állandó harcra, küzdésre is szüksége van a családon belül, ahol nem akar egyközpontúságot létrehozni, és erre egyetlen potenciális partnere az erre egyáltalán nem vágyó Lenny lesz. Max világosan észleli, hogy a hatalmi harcból kiszorul, mivel potenciálisan nem veheti fel a nővel a harcot, Lennyvel szemben, ha még az igazán nem is akar ringbe szállni. Erre a helyzetre illik rá a beigazolódó, Ruthra értelmezhető kanca-metaforája ("nem fog tudni alkalmazkodni"), mely arra utalhat, hogy a nő nem a számára konvencionálisan fenntartott "sütök-főzök" háziasszony-szerepet vállalja el. A darab végén, a nő haját simogató Lenny képében a behódolt férfit láthatjuk, akit Ruth már be is "vonszolt a ringbe", és aki kényszerűségből felveszi a harcot önmaga, és a család fennmaradása érdekében.
