A Kőszegi Várszínháznak az idei a 40. évadja. De többszörösen jubilál most az intézmény. Pócza Zoltán 25 éve igazgatója. Gelencsér Ildikó művészeti titkár ugyancsak 25 éve dolgozik itt. Bakos Zoltán kulturális szervező és egyben műszaki vezető két évtizede munkatársa a színháznak. A szakmában máskülönben azt szokták mondani: kétféle színész van, aki már játszott a Kőszegi Várszínházban, és aki majd még játszani fog itt.

A jubileumi szezon ősbemutatóját, a Manővert – premier: július 1. – Göttinger Pál írta és Horváth Illés
rendezi. A darab műfaja: képzeletbeli skandináv vígjáték. Játszódik Svédországban, napjainkban, a
Trombon című kisvárosi napilap szerkesztőségében, ahol Kaspernek, az újság főszerkesztő-helyettesének ideje lenne észhez térnie. Valaha ígéretes és tehetséges újságíró volt, de negyvenegynéhány évesen azt érzi, kicsúszik az élete a keze közül… Kaspernek egyetlen nagy manőverrel kéne visszatalálnia a régi énjéhez, helyrehoznia az önbecsülését, a karrierjét, a házasságát – és nincs mese, az új főnökével is sürgősen meg kell találnia a hangot, mert az idilli városka fölött sötét felhők gyülekeznek, egy sosem látott összeesküvés körvonalai kezdenek kibontakozni, amely maholnap az életüket fenyegeti… 

Szereplők: Soltész Bözse, Gémes Antos, Pálmai Anna, Jenővári Miklós, Tenki Dalma, Göttinger Pál.
Pócza Zoltán, Göttinger Pál és Horváth Illés nyilatkozatai alább olvashatók.

Pócza Zoltán: „A megújulás állandó folyamat a Kőszegi Várszínházban”

Pócza Zoltán igazgató kulturális, színházi menedzserpályáját a Kőszegi Várszínházban kezdte 1988-ban;
1996-ban nevezték ki az intézmény élére. Maga a színház 1982-ben nyílt meg az 1532-es ostrom – Jurisics Miklós kőszegi várkapitány visszaverte a török haderőt – 450. évfordulóján. Kőszeg az a város, ahol minden délelőtt 11 órakor harangoznak annak emlékére, hogy állítólag annak idején éppen 11 órakor hagyta el az utolsó török a várost. Egyébként 1982 nyarán a nyitó előadás Páskándi Géza Az ígéret ostroma, avagy félhold és telihold című darabja volt: Jurisics kapitányt Bánffy György alakította.

„A Kőszeg Várszínház kezdetben történelmi drámákat játszott. Amikor 1988-ban igazgató lettem, már
látszódott: változtatni kell a koncepción, nyitni kell a műsorral. Merő Béla jött akkoriban rendezni ide,
voltaképpen együtt indult itt a munkásságunk, ő rendezett Zalaegerszegen és nyaranta Egerváron is,
úgyhogy azt találta ki, játsszuk körbe ezeket a szabadtereket. A következő lépésben már saját magunk
hoztunk létre produkciókat, arra törekedtem, hogy minden nyáron legyen ősbemutatónk, és hívjunk új
rendezőket, vonjunk be mindig új alkotókat is a nyári színházi munkába. Idén például először rendez nálunk Horváth Illés, aki Göttinger Pál darabját, a Manővert viszi színre. De kiemelném az elmúlt évtizedekből Molnár Piroska és Hollósi Frigyes kőszegi jelenlétét: szakmailag hitelesítették a színházunkat, jó volt velük, nagyon” – említi Pócza Zoltán, és hozzáteszi: a nyári alkotómunka ugyanolyan keményen zajlik, mint máshol évad közben. Csakhogy itt az alkotók egész nap együtt vannak, közösek a reggelik, a vacsorák, a főzések, és ez a baráti hangulat érződik az előadásokon is.

A Kőszegi Várszínház idei nyara eddig teltházas. Vendégségbe jött ide – Réthly Attila rendezésében – a
Pinceszínház Maggi és Lillemor című előadása Bezerédi Zoltánnal és Mertz Tiborral. Aztán az Orlai
Produkció vadonatúj előadása, a Válaszfalak. Lesz még nagyszínpadi ősbemutató, gyermekszínházi premier, kortárs képzőművészeti-táncbemutató is. Miként Pócza Zoltán megjegyzi: „Túl a pandémia nehézségein tudatosabbak a nézők, mérlegelik, hova menjenek, mire fizessenek, ha már a kultúrát, a színházat keresik. A Kőszegi Várszínház kedvelt helye a kőszegieknek, a Vas megyeieknek, de sokan érkeznek ide Budapestről is, a város és a környék is vonzó pihenőhely számukra. Ők kifejezetten szeretik, hogy nálunk ősbemutatókat láthatnak, amit máshol nem. Olyan előadásokat játsszunk, amelyek igényesen szórakoztatnak, és közben elgondolkodtatnak. Remélem, hogy a Kőszegi Várszínház sokak számára jelenti a progresszió nyári helyszínét. Azt valljuk itt: minden évben meg kell újulni.”

A Kőszegi Várszínház – nem csak színház. Június 25. és 27. között rendezik meg a Fő téren a Kőszegi
Kézműves Vásár és Zenei Esték rendezvényét. Éppen akkor, amikor a Várszínház nagyszínpadára beállítják a Manőver díszletét.
Minden nyáron egy-egy különleges kiállítást is szerveznek, idén a tavaly elhunyt Szentandrássy István roma származású Kossuth-díjas festőművész műveiből lesz egy páratlan jelentőségű válogatás; a tárlat július 9-én nyílik meg a MANK közreműködésével a Vár Lovagtermében, és az előadások szünetében ingyenesen látogató.
2021 – Cziffra György Emlékév, születésének 100. évfordulója. A zongoraművész Kőszeg díszpolgára volt. Binder Károly zongoraművész koncertjével emlékeznek meg róla július 7-én. Binder Károly a
Zeneakadémia Jazz Tanszékének vezetője, kétszáznál is több zongora-, kamara- és zenekari darab, valamint harmincnégy film- és színházi zene alkotója, hatvannyolc lemez fűződik a nevéhez, és számos koncert. 
A Kőszegi Várszínház szlogenje: „Színre visszük a nyarat!”

Göttinger Pál: „A hely szelleme felszabadít, inspirál”

Göttinger Pálnak két színdarabja is látható nyáron a Kőszegi Várszínházban. A Manőver mellett Az Öreghíd alatt is, amelyet ugyan tavaly már bemutattak itt, de a pandémia miatt nem tudták játszani. Július 10-én ismét műsorra tűzik.

„A Kőszegi Várszínház nemcsak nekem menedékem évek óta, hanem szakmai kémialaborja minden
színésznek, aki ideköltözik pár hétre. Az egész mesterségünkről lehet itt tanulni, új dolgokat is bátran
kipróbálni, jól bejáratott fogásokat is büszkén csillogtatni. Páratlanul értékes helynek tartom, igazi
végvárnak. Elsősorban a munkamódszer miatt (bár a meseszép városban töltött nyári estéknek is van értéke, persze). A közönség talán nem is tudja ezt, de a kőszegi előadások sajátos, szuperintenzív munkarend szerint, az évad közben szokásos próbaszám töredékével készülnek – elképesztően rövid idő alatt, és mégis, ez az összeköltözős, az otthoni nyüzsgést hátra hagyó táborszerű munka, amit itt végzünk, életre szólhat bármelyikünknek, ha észnél vagyunk. Leradíroz egy csomó felesleges görcsöt, amit évad közben magunkra szedünk, tiszta gondolkodásra, céltudatosságra, a másik iránti feltétlen bizalomra és közben önfeledt, játékos színpadi létezésre sarkall. Fáradhatatlanná és sebezhetetlenné tesz erre a pár hétre.
Arról nem is beszélve, hogy aki idejön dolgozni, az tudván tudja, hogy nagy elődök lába nyomán jár, hogy itt Hollósi Frigyes, Molnár Piroska, Benedek Miklós, Kovács Zsolt, Pogány Judit koptatták a deszkákat – képtelenség felsorolni mindenkit, pedig az utánuk következő generációk kőszegi névsora is nagyon meggyőző. A helynek ez a szelleme mégsem nyomasztja az érkező vendéget, hanem felszabadítja, inspirálja. Én legalábbis ezt láttam mindenkinél, akit idehívtam játszani.
Nem tudom, hogyan vészeltem volna át az elmúlt, szakmai bolyongással töltött éveket, ha közben a távolban nem lett volna nyitva számomra ez a menedékház. Sosem fogom elfelejteni, hogy amikor 2020 márciusában beütött az első COVID-zárlat, és bezárták a színházakat, a zsibbasztó, mindenünkből kisemmiző hír másnapján azonnal üzenetet kaptunk Pócza Zoltán kőszegi igazgatótól, hogy ne féljünk, lesz munkánk, nem kerülünk az utcára, mint olyan sok pályatársunk azon a tavaszon. A gesztus, az időzítés emléke, a szívmelengető otthonosság érzése, ezeknek a színház szeretetével mélyen átitatott embereknek a barátsága nem fog elhalványulni, még így sem, hogy igazából nem tartozom a házhoz, csak vendég vagyok. Rengeteg bizalmat kaptam tőlük, amit sosem fogok tudni egészen meghálálni. És nagyon várom az új feladványokat” – fogalmaz Göttinger Pál.
Darabjairól pedig ezt mondja: „Egyrészt a darabjaim sosem játszódnak Magyarországon – azt szeretném, ha a néző mindenekelőtt megkönnyebbülne, hogy ez most utazás, városnézés, kirándulás, idegen tájakkal és emberekkel való találkozás. Hogy ne tartson attól, hogy beleverik az orrát valamibe. Aztán… mégis őróla fog szólni, el sem lehet kerülni. (Eredetileg egyébként angol álnéven akartam írni, mint a magyar szerzők közül sokan, csak aztán kiment a fejemből.) De ez mindegy is, mert a szereplőimnek úgyis az a fontos, ami nekem, azért küzdenek, azért háborognak, abban oldódnak fel, abba döglenek bele, amibe én… és én meg itt és most élek. Szóval mindenképp találkozunk, nem tud túl messze kerülni a cselekmény kis hazánktól.

A másik, hogy ezek a történetek mindig kisközösségben játszódnak, és mindig egy szigeten. Ahonnan
nehéz, vagy egyenesen lehetetlen elmenni, és ahová egy idegen érkezik. Bármelyik szereplő jutalma,
üdvének egyetlen lehetséges útja (és egyben életre szóló büntetése is) a mellette lévő másik ember. Mint a valóságban. Ezeket az összezárt embereket, akár sokan vannak, akár kevesen… a gyűlölet, szeretet, megvetés, szerelem, árulás, cinkoskodás és hősiesség mindenféle komplikált fázisai teszik próbára – de a cselekmény fordulatai felett átívelő szövetség köti össze. Ez a szabály bizonyosan azért lett, mert én egész életemben ilyen közösségbe vágytam, és magyarországi színházcsinálóként lényegében ilyenben is vagyok, de igazából ilyenben van bárki a családjában vagy a munkahelyén. Egy sziget, mint talált helyszín üdvösen kinagyítja és besűríti ezt. (Egyébként meg: civilben is egy szigeten lakom, a Duna közepén… és nagyon jó itt, pedig messze van mindentől, és ritkán jön vendég.)
A harmadik, hogy mindig olyan helyszínt választok, ami távoli ugyan, de az ismerős és az ismeretlen közötti mezsgyén van valahol. Ami idegen annyira, hogy a nézőnek támadjon gyermeki jókedve felfedezni magának – de ismerős is pont annyira, hogy időnként felkiáltson magában: ja, ezt viszont tudom! Ezért elég szégyentelenül tapicskolok a sztereotípiákban, de csak azért, hogy már az első pár perc után otthonosan berendezkedhessen mindenki. Az Öreghíd Írországban játszódik, ahol isznak, és a legnagyobb tragédiák közepette is énekelnek a kocsmában, miközben zuhog kinn az eső. A Bogáncsvirág Skóciában, ahol baromira fúj a szél, és mindenki gyapjúpulóverekben esik be alacsony ajtajú kőházakba. A Manőver Svédországban, ahol kaporszószt tunkoló oknyomozó újságírók próbálnak kihívást találni maguknak egy olyan országban, ahol tudvalevőleg nincs korrupció. Ezek persze nem adják ki a történetek velejét, de azért gyorsan tisztázzák a nézői fejekben, hogy ki kivel van. Utána már csak belefeledkezni kell.
A negyedik, ez a legfontosabb: mindig kataklizma pillanatában, a szereplők életét feldúló fordulat idején játszódnak ezek a történetek…”

Horváth Illés: „Ez egy nagy baráti, alkotói összejövetel”

„Nekem ez voltaképpen egy nosztalgikus visszatérés Kőszegre. Színészként játszottam itt nagyjából tíz éve A makrancos hölgyben. A pályám csak utána vett fordulatot, és kezdtem el rendezni. Most rendezőként vagyok itt, örömteli, hogy ezen a klassz helyen. Kőszegen hagyománya van a nyári színházi műhelynek, ez érződik magán a színdarabon is: Göttinger Pál műve értékes és tartalmas irodalmi alkotás, miközben szórakoztató, ráadásul egy krimi is, ez a szál az oknyomozó újságíráshoz kapcsolódik benne. A történet szereplői szerethető figurák, szellemesen megírt alakok kapcsolati, magánéleti krízisekkel. A Manőver csapata ebben a formában először játszik együtt. A nyári színházasdiban az is nagyon jó, hogy az ember a barátait hívhatja játszani más-más színházakból. Nekem például az egyik legjobb barátom Pálmai Anna, és ez az első alkalom, hogy együtt dolgozhatunk. Úgyhogy ez a produkció egy nagy baráti, alkotói összejövetel is.”