Krimi-pánik

Ritkán látni mostanság a moziban valódi, jól megcsinált krimit. Az alkotók mindig többet akarnak. Még egyet csavarnak a történeten, beletuszkolják a legcsattanósabb ötleteiket is, de valahogy mégsem születik jó krimi a végén. Az ok nem bonyolult: éppen a tisztaság lenne a lényeg, a kidolgozottság és nem az értelmi zavar. Vagy nagyon nagy tehetségnek kell lenni, mint például David Lynch, aki megteheti, hogy fütyül a műfaj követelményeire, és az orránál fogva megvezeti a nézőt.

Sajnos James Mangold még nem éri el ezt a magaslatot. Ő csak technikás, de nem eléggé kiforrott. És fél is. Mintha a jó krimi nem lenne önmagában is elég. Vajon miért nem kellően izgalmas sztori, ha egy elhagyott motelbe összegyűlik éjszaka, a zuhogó esőben sok ismeretlen ember, akik szépen, lassan mind gyilkosság áldozatai lesznek? Igen, ismerős a történet. Az eredeti Agatha Christie-nél olvasható Tíz kicsi néger címmel. Remek alapötlet, amit "csak" le kellene forgatni minden trükk nélkül. Mangold is elindul a helyes úton, de egy adott ponton rossz felé veszi az irányt. Pszichothrillert kreál a semmiből, agyoncsapva a korrekten haladó bűnügyi történetet.

Nézni azért van mit. A színészek ismét mentik a helyzetet, és vert pozícióból győznek kiütéssel a tétova rendező felett. Csak kedvcsinálóul a nevek: John Cusack, Ray Liotta, Amanda Peet, Rebecca de Mornay. Hozzák a szokásos, de mindig szórakoztató és nézhető típusokat. A jólelkű, kiugrott nyomozó, a szökött rab, a hisztérikus színésznő, a gyáva motelos, az ifjú házasok stb. Csupa ismerős alak, akiket Mangold nem talál elég izgalmasnak és kitalált még egy őrült gyilkost is. Csak ismételni tudom, mekkora kár ezért az elszalasztott lehetőségért. És ismétlésre szorul az is, mennyire kiszolgáltatott a színész. Hiába hozza élete formáját, ha a rendező képtelen "felnőni" a feladathoz.

Ajánlani ezek után csak finoman merem a filmet mindazoknak, aki elvonatkoztatni képesek. Hiszen mikor szerepelt utoljára említésre méltó, Magyarországon is bemutatott filmben Rebecca de Mornay? Jó őt újra látni. És mind a többieket is. Kár, hogy éppen így...

És még egyszer: elvonatkoztatni tudni kell!