Ez a bájos családi film remek teszt arra, hogy kiderítsük, társunk kutya vagy macska barát.
Bevallom, mindvégig a macskáknak drukkoltam, mert én, a macskák jogainak élharcosa rendkívül nehezményezem a macskák filmen való rosszindulatú megjelenítését. Elhivatottságom a Tom és Jerry sorozattal kezdődött, amelyben egy nyikhaj egér verte örökké laposra azt a macskát, akitől minden háziasszony az egérmentesítést várja. Már akkor elszomorított, hogy mindezek ellenére mégis Tom megaláztatásain kell nevetni. Most azonban végképp betelt a pohár, a szokásos felfogás, ami ebben a filmben is érvényesül, miszerint a kutya az igazság bajnoka, a becsület és hűség mintaképe, míg a macska hiú, álnok, gyilkos és gonosz, teljes egészében téves, rosszindulatú és félrevezető.
A helyzet az, hogy az emberen kívül az egyetlen olyan élőlény a földön, aki céltalanul öl, nem más, mint a kutya, a drága blöki, aki kedvtelésből, nem pedig táplálékszerzés céljából vadássza halomra a macskákat. Ezzel szemben a macska betartja a tápláléklánc szabályait és elveit, csak kajára nyomul, egérrel épp ezért soha nem barátkozik. Hogy miért is mondom el?
A Kutyák és macskákban a macskák gyilkos kommandóval, orosz bérgyilkossal, és az egérhadsereg szövetségével próbálják átvenni a hatalmat a házikedvencek listáján, míg a kutyák a rend igazságos őreiként, az emberiség iránti hűségüktől vezérelve igyekeznek megakadályozni a gonosz tervet. A kutyák James Bondot megszégyenítő szupertechnikával veszik fel a harcot a Bruce Lee-t alázó macskákkal szemben. De a technika győzedelmeskedik a harcművészet fölött, a macskák terve egy kölyökkutya bevetésén elbukik.
A film, leszámítva érzéketlenségét a macskatulajok érzéseivel szemben, fergeteges. A poénok és filmes utalások ülnek, az emberi gyengeségeinket és erényeinket birtokló kedvencek remek karikatúráink, s mindennek a technikai megvalósítása több mint szellemes.
