Az Üvegtigris alkotói szerint is három a magyar igazság. Kérdés, lesz-e ráadás? De ne szaladjunk előre. Lali, Gaben, Csoki és a többiek itt és most csiklandozzák rekeszizmainkat, mondhatni, karácsonyi ajándékként.
Road movie magyar módra
Ahogy Ábel kimerészkedett a rengetegből a városba, és King Kong útja is a metropoliszba vezetett a dzsungelből, úgy a jellemfejlődés kihagyhatatlan állomásaként a mi Lalink (Rudolf Péter) is elhagyta komfortzónáját, az Üvegtigris nevű büfékocsi ötvenméteres körzetét. S vajon mi indította hősünket eme bátor cselekedetre? Ahogy mondani szokás: keresd a nőt! Persze nem árt egy márkás kabrió sem, amit a törvényszerűen ellenszenves és nagyképű ügyvédtől, dr. Csopkai Ferenctől (Kamarás Iván) nyúl le Lali. A röpke kocsikázás budapesti fuvarrá fajul, amikor büfésünk megpillantja az út szélén Nikit (Szabó Erika). Aki persze nem afféle örömlányként dekkol a padkán, legalábbis nem a szó hagyományos értelmében.
Meseautó és álomnő
Mindenesetre a hétköznapok unalmába és haverjai szerencsétlenkedésébe belefásult Lajos végre egy izgalmas és eseménydús nap elé néz. Ő a luxuskocsi volánja mögött, az anyósülésen egy bögyös modell, a hátsó ülésen pedig Sanyi (Horváth Lajos Ottó) és egy táska pénz. Irány Csopkai villája, ahol hősünk az ügyvéd nejébe (Pikali Gerda) és szeretőjébe (Ruttkay Laura) is belebotlik. Nyomában pedig a bősz autó- és háztulajdonos, valamint Gaben (Reviczky Gábor), Csoki (Csuja Imre) és Cingár (Szarvas József), miközben Róka (Gáspár Sándor) otthon tartja a frontot.
Régi motorosok, új üdvöskék
[img id=275414 instance=1 align=left img]Végül persze minden és mindenki a helyére kerül, de addig a néző is megkapja, ami neki jár. Az ősrajongók a régi kedvenceket, akik ugyan ezúttal – Lalit és Sanyit leszámítva – kevesebbet szerepelnek, de azért így is jut mindegyiküknek néhány szép pillanat. Az új szereplők révén pedig a vérfrissítés is kipipálva. A férfi nézők kedvüket lelhetik a többnyire lengén öltözött Szabó Erika látványában, aki már a Barátok közt-ben is figyelemre méltó mellbőségével tűnt ki. Ráadásként Pikali Gerda és Ruttkay Laura sem állig begombolkozott könyvtárosokat játszanak. A hölgynézők pedig vizuálisan megkapják Kamarás Ivánt, igaz, ő nem vetkőzik, és nem is különösebben szimpatikus szereplő.
Az Üvegtigris-franchise továbbra is jól működik, bár ahogy az lenni szokott, az első rész színvonalát a folytatások nem érik el. A sztori nem különösebben eredeti, a fordulatok sem okoznak fejtörést. De ez nem is az a film, ahol ilyesmire szükség lenne. Az Üvegtigris ereje a karakterek nagyszerűségében és a szellemes párbeszédekben rejlik, és ezekben most sincs hiány. A rendező-főszereplő Rudolf Péter brillírozik Laliként, de Reviczky Gábor és Csuja Imre is hozza a korábbi színvonalat. Szarvas József Cingárja ezúttal fakóbb, Gáspár Sándor Rókája viszont épp ellenkezőleg: néha már kicsit sok. Sanyiról pedig mindig is azt gondoltam, hogy a figurát úgy, ahogy van, ki kellett volna hagyni a filmből. Szerintem egyáltalán nem vicces, de persze ízlések és pofonok.
Ami az újakat illeti: Pikali Gerda remek, Szabó Erika semmi különös, de amit várnak tőle, azt teljesíti: jól domborít. Kamarás Ivánra pedig mintha rászabták volna ezt a tenyérbemászó karaktert, ami azért kissé elgondolkodtató.
Mindent egybevetve az Üvegtigris 3. szórakoztató, kellemes kikapcsolódást nyújt, és némi napsugaras nyarat lop a zord decemberbe.
Kinek ajánljuk?
- Akik szerették az első két részt.
- Akik karácsony környékén nem Tarr Béla-filmre vágynak.
- Akik már a Barátok közt-öt is csak Tilda miatt nézték.
Kinek nem?
- Akik szerint csak a művészfilm a film.
- Akik szerint egy Rókáról nem kell több bőrt lehúzni.
- Akik több Gabenra, Csokira és Cingárra számítanak.
7/10
