Vajon mennyit tudunk az alvilági életről, orosz maffiáról, zűrös bárokról és jómódban élő lezüllött alakokról? És a hazai alvilágról? Halvány sejtése mindenkinek van. Novák Erik filmjéből azonban nagyon sokat és hitelesen megtudhatunk erről a létformáról.
A történet ott kezdődik, amikor főhősünk épp a sittről szabadul. Nagy fogadkozások, ide vissza soha többé, ám ahogy Sub Bass is megénekelte már egyszer, az alvilágnak nincs romantikája, szép lassan minden onnan folytatódik, ahol Theo anno kiszállt. Csak ki kell ugrani a telepre egy szállítmányért, néhány apró életbevágó szívesség, és a bizonyos visszautasíthatatlan ajánlat is befut. Pedig a terv egyszerű és világos: el ebből az országból minél hamarabb, és egy hajón mixerként kezdeni új életet. Bár? az is csak csicskalét lenne. Ráadásul felbukkan az a nő is, aki miatt érdemes ezt a nem túl kiforrott tervet kockára tenni, aki nem mellesleg épp a rettegett nagyfőnök féltve őrzött kishúga.
Nagy Viktor forgatókönyvíró önéletrajzi elemekből merített, a film alapjául a 2003-ban megjelent könyve, a Használati utasítás a börtönhöz (minden szabadlábon élő, avagy fogvatartott börtönlakónak) szolgált. Naplószerű részletekből összeálló történet az író személyes kálváriájáról szól, hogyan jutott el a teológia-filozófia szak nyugalmából az alvilági élet közepébe, hogyan ébredt egy reggel összetört csontokkal, romokban. Később Novák Erik rendezővel közösen adaptálták filmre történetét.
Nagy Zsolt Theo szerepében hibátlan. Illik rá a karakter, félelmetesen hozza a végleg lecsúszó figurát. Arca, egész termete, hangja, mozgása és öltözködése megdöbbentően eltalált, és csak még jobban rásegítenek a film hitelességére az amatőr statiszták, akikről már az első szereplésükkor lerí, hogy civilben is meglehetősen otthonosan mozoghatnak a budapesti éjszakában. Lukáts Andor és Derzsi János magabiztosan hozzák az apafigurákat, a lányok - Parti Nóra, Gryllus Dorka - pedig a gondoskodó anyát, szeretőt, cinkost és társat. Személyes kedvencként pedig kiemelném a halk szavú japán cserebűnözőt, aki mindenki veséjébe lát és néha szamurájkarddal edzi acélosra magát.
Az alkotók szándéka az volt, hogy reálisan mutassák be a budapesti éjszakai életet, mert "nem született olyan hazai film, amely pontosan mutatta volna az éjszakai létezést, és mindazt, ami ezzel jár. A hatalmas gyönyört és azt a hatalmas árat, amit meg kell érte fizetni." Bizton állíthatjuk, hogy ez sikerült nekik.
