Bár a színészsírból a Ponyvaregény Vincent Vegája hozta vissza John Travoltát, a kiöregedett amorózó Chili Palmer figurájával bizonyította be, hogy főszereplőként is helye van a hollywoodi NB1-ben. Öröm volt nézni, ahogy Travolta nehézfiúja beveti brooklyni gengsztersármját és a világ legtermészetesebb módján csavarja az ujjai köré az álomváros szépségeit és vezeti meg a simlis producereket és a mindent mindenkinél jobban tudó helyi hatalmasságokat.
A jó tíz éve mozikba került Szóljatok a köpcösnek ritka kivételnek számított: Barry Sonnenfeld és csapata egy intelligens, olajozott gépezetként működő vígjátékkal örvendeztette meg a könnyed kikapcsolódásra vágyókat. Bár túlzás lenne azt állítani, hogy lélegzetvisszafojtva vártuk Chili kalandjainak folytatását, kedvenc gengszterünk visszatérésének híre mégiscsak kellemes várakozásokat ébresztett. Főleg, amikor kiderült, hogy a forgatókönyvírók - csakúgy, mint a Köpcös esetében - ezúttal is Elmore Leonard-tól kölcsönözték a történetet, aki a Get Shorty című regényéhez írt folytatásban a Hollywoodtól megcsömörlött Chili-t a nyugati parti popbisznisz állatkertjébe vezényelte.
A zeneipar egzotikus őslakosainak tekintetében a Csak lazán teljesíti is az elvárásokat. Rövid idő alatt átfogó képet kaphatunk a zeneipart benépesítő csodabogarakból: Chilinek többek között higanymozgású gengszter-rapperekkel, dörzsölt lemezkiadókkal és az orosz maffia díszpéldányival kell zöld ágra vergődnie, miközben azon munkálkodik, hogy felfedezettjéből, a csodás hangú soul-énekesnőből sztárt faragjon. Látszólag minden együtt van ahhoz, hogy egy újabb kellemes másfél órát töltsünk a moziban, valahogy mégis hiányérzete támad az embernek. Travolta Chilijében nehéz ráismerni az egykor sármőrre, a tökös gengszter kissé mintha elkényelmesedett volna. Még szerencse, hogy a siker érdekében csatasorba állított különcök magánszámai elviszik a filmet. Harvey Keitel rekedtes dörmögése, Vince Vaughn kalapjai, és Uma Thurman bájai sikeresen feledtetik Travolta egykedvűségét.
