Július közepétől a mozikban Juan Carlos Fresnadillo filmje, az Intacto. A fiatal spanyol rendezőt valamiért az a kérdés foglalkoztatja, milyen lenne a világ, ha a szerencse nem valami tőlünk független dolog lenne, hanem egy átruházható tulajdonságunk, melynek felhalmozásáért gyilkos játszmát folytat néhány szerencsejáték-addikt.

Juan Carlos Fresnadillo első nagyjátékfilmjének alapötlete: milyen lenne egy olyan világ, melyben a szerencse az emberekben lakozó tulajdonság, de néhány kiválasztott rendelkezik azzal a képességgel, hogy akár egy érintéssel el tudja venni másokét, akik ráadásul nem is tudnak semmit szomorú sorsuk okáról.

Federico, aki annak idején egy földrengés túlélésével bizonyította rátermettségét, egy nap megunja, hogy tovább szolgálja mesterét egy kaszinóban, valahol sehol, egy sivatag közepén. Munkakörét tekintve Federiconak azokkal a vendégekkel kell bőrkontaktusba kerülnie, akik közel állnak ahhoz, hogy a rulett asztalnál bankot robbantsanak.

Főnöke, Sam, akit Max von Sydow alakít, a szerencse valóságos istene, a jelenleg ismert világ legszerencsésebb embere. A film világában leggyakrabban "a zsidó" kifejezéssel emlegetik, hírét ugyanis azzal alapozta meg a szakmában, hogy túlélte a koncentrációs tábort.

Sam kaszinója alagsorában egy kartotékrendszerben gyűjti orosz rulettben legyőzött ellenfeleinek tétjeit. Az öt golyóval játszott párbajban a kihívók azoknak a képét teszik fel, akiket szándékosan vagy akaratlanul megfosztottak szerencséjüktől.

Mivel harminc éve nem talál legyőzőre, Sam gyűjteménye hatalmas. Ez azonban nem boldogítja, hanem egy fekete zsákocskával a fején közlekedik, arcát féltve a pillantásoktól és a fényképezőgéptől.

A történet elején Sam a hálátlan Fredericot egy maffiózós búcsúöleléssel megfosztja képességétől. Így nincs mit tennie, keresnie kell valakit, aki igazán szerencsés, és akivel közös vállalkozás keretében járni lehetne a fogadóhelyeket, ahol a hasonszőrűek megküzdenek egymással. És végül a legjobb, aki a legtovább fut az erdőben bekötött szemmel anélkül, hogy összetörné az arcát egy fatörzsön, abban a megtiszteltetésben részesül, hogy megmérkőzhet Sammel.

Federico néhány halálos kimenetelű kísérlet után megtalálja az ígéretes tanítványt, Tomast, aki túlél egy légikatasztrófát kisköltségvetésű filmbe illő körülmények között. Egyébként kisstílű bankrabló, és a helyzet bonyolítása érdekében egy hozzá hasonlóan szerencsés rendőrnő mindenképpen el akarja kapni.

A rendező-forgatókönyvíró a végén persze összetereli hőseit, hogy fegyverrel varrják el a szálakat. A megoldás keretében Tomas komoly jellemfejlődésen megy keresztül, térdre is esik tőle a sivatagban.

A fiatal spanyol rendező filmjét thrillerként reklámozza ugyan a forgalmazó Budapest Film, borzongani nem igazán lehet tőle. Viszont megpróbál okkult és mélyértelmű lenni. A történet és a képi világ eredeti ugyan, de erősen érződik a filmen a szűkös költségvetés, így gyakran a néző kifejezett jóindulatára van szükség, hogy bármiféle hatást gyakoroljon, arról nem is beszélve, hogy metaforák felfejtésébe bonyolódjon.