Ha elfogy minden más ötlet, akkor érdemes egy régi filmet vagy sorozatot elővenni, rosszfiúnak pedig bármikor megfelelnek a mostanában megint sokat ficánkoló oroszok, és már csak egy olyan kaliberű színész kell, mint Denzel Washington, és kész is egy igazságosztó film.
A remény hal meg
Az ember, amíg él, remél. Antoine Fuqua rendező és Denzel Washington ugyanis már 2001-ben már dolgozott együtt, és akkor egy kisebb remekművet hoztak össze a Kiképzéssel. Ott minden megvolt, a remek alakítások, beleértve Ethan Hawke-ét is, a feszültség, a tét, a parádésan felépített, a fordulatokat tanítanivaló módon előkészítő, egy percre sem leeresztő történet, szóval minden. Washington azóta is a legmenőbb fekete bőrű színész, akárhány új tehetség is jelentkezett az évek során, de Fuqua inkább iparos lett, megrendelésre dolgozik, ha mégis lennének saját ötletei – mint A Nap könnyei vagy az Artúr király esetében -, akkor az illetékes stúdió emberei rászóltak, hogy inkább ne gondolkodjon, dolgozzon, ő pedig kicsit duzzogott, majd megcsinálta, amit kértek. Fuqua és Washington most újra összeálltak, de 13 év alatt sok minden változott, ami látszik is – és nem csak Denzel őszülő tarkóján és kissé roggyant járásán.
Hozzátok a csecseneket!
Az alap egy, a nyolcvanas években futott népszerű tévésorozat, a The Equalizer, igaz, ott egy szemüveges, ősz hajú és fehérbőrű egykori New York-i rendőr tett igazságot, az új történet pedig Bostonban játszódik, ahol egy volt titkosügynök kezd új életet egy nagy barkácsáruház kedves és udvarias eladójaként. A múlt persze kísért, és amikor egy kedves orosz prostit félholtra ver a stricije, hősünk, McCall újra akcióba lép, és elintézi az orosz maffia teljes helyi kirendeltségét. Ám azt a napi hírekből is tudhatjuk, hogy az oroszokkal nem érdemes ujjat húzni, és hamarosan megérkezik a nagyfőnök széttetovált jobbkeze (Marton Csokas), hogy szétcsapjon és rendet teremtsen, amihez pár korrupt rendőr és néhány marcona csecsen is segédkezik. Innentől nincs meglepetés, legfeljebb az igazságosztáshoz felhasznált eszközöket illetően – ne feledjük, hősünk barkácsbolti eladó! -, és hullanak az oroszok és csatlósaik, még akkor is, ha a megfelelő dramaturgia szabályok szerint néha úgy tűnik, náluk az előny.
Fémtárggyal arcon
A védelmező sajnos szinte semmiben nem hasonlít a 2001-es Kiképzésre, és ha Denzel Washington filmográfiájában kell keresnünk párhuzamot, akkor inkább a Tony Scott rendezte, jóval szikárabb 2004-es A tűzben edzett férfit lehet felemlegetni, de a legegyszerűbb, ha Liam Neeson valamelyik humortalan kortárs munkájához hasonlítjuk. Mert a rendező azzal teszi majdnem élvezhetetlenné filmjét, hogy a moralizálást keveri a felfokozott, és néha igencsak eltúlzott erőszak ábrázolásával, nem hagyva kicsinyke helyet sem az iróniának vagy némi árnyékolt jellemábrázolásnak. A gonoszak nagyon gonoszok, a főhős pedig annyira rendes, hogy attól cukrot lehet kapni, Teréz anya hozzá képest egy sorozatgyilkos, ami azért vicces, mert közben dugóhúzóval mészárol le fél tucat embert. Szerencsére Washington van olyan rutinos és intelligens színész, hogy apró rezdüléssel, néhány kikacsintással könnyíti a sztori merev textúráját, tagadhatatlan karizmája pedig minden lépését nézhetővé teszi, még akkor is, ha az akciófilmek olyan elcsépelt közhelyeivel él, mint a robbanás elől való elsétálás – természetesen anélkül, hogy hátranézne. A hosszúra nyúlt játékidőt három, majdnem teljesen felesleges jelenet terheli még a legvégén, de aki nem vár sokat egy akciófilmtől, az meg is kap mindent, különösen, ami a hangosítást illeti. Mert rég hallatszott ennyire élesen, ha valakit tompa fémtárggyal arcon ütnek, és ez bizony gyakran fordul elő a film során.
Kinek ajánljuk?
- Denzel Washington kedvelőinek.
- Akik szeretik, ha a rosszfiúk megkapják büntetésüket.
- Barkácsáruházak dolgozóinak.
Kinek nem?
- Akik szeretik, ha a történetben van néhány csavar.
- Oroszoknak.
- Csecseneknek.
6/10
