Amikor 1986-ban Grabowski, a szuperegér leállította Macskafogót, a gigászi gépkutyát, még senki sem sejtette, hogy lesz folytatása a történetnek. A gonosz, vérszomjas macskák elnyerték méltó büntetésüket. Mi, embernézők, akkor még el sem tudtuk képzelni, hogy a mi életünk lehet másmilyen is, így örültünk annak, hogy legalább a filmen, az egereknek sikerült.
Néhány év múlva aztán, többé-kevésbé váratlanul, sikerült nekünk is elhajtani a gonoszokat, ám kicsit később arra is rájöttünk, a jóléti társadalom is lehet rossz. Vagy legalábbis, valakinek mindig rossz, érezzék magukat benne jól akár milliónyian is. Aztán azt is megtapasztalhattuk, ha egyszer jó volt valami, akkor azt annyiszor nyomják le a torkunkon, míg rossz nem lesz, csak azért, mert azt mondják: nekünk ez így jó. Mert nekik így jó.
Kicsit félve vártuk tehát a nagy magyar rajzfilmlegendák folytatásait, amelyekből több is készül párhuzamosan. Felreppentek hírek, jók is, de főleg rosszak. Az mindenesetre jó, hogy készülnek... A Macskafogó 2-ről viszonylag kevés hír jelent meg, nagyjából annyi, hogy készül, és azok készítik, akik az első részt is. Ternovszky Béla és Nepp József az első résszel nagyot dobtak, itt mindenképpen kijár a kultfilm jelző, hiszen azóta legyen szó DVD-kiadásról, tévévetítésről, a siker garantált. Generációk idézik röhögve a rajzfilm benyögéseit, a főhős, Grabowski egy sorban van olyan nemzetközi hősökkel, mint Super-, Bat- és Spidermen, de a gonosz Fritz Teufel is van olyan gonosz, mint Darth Vader és Sylar együttvéve. Egyszóval, Ternovszkyék világkompatibilis művet alkottak, amelyet tán nem véletlenül jelöltek Oscar-díjra is.
Magasan a mérce, így kicsit csalódással és némi ásítozással nyugtázzuk, a második rész bizony kissé lanyhán indul. Persze, az is lehet, hogy elszoktunk a kétdimenziótól (dehogy szoktunk, az ámulva bámult Hayao Miyazaki is kétdimenzióban dolgozik), vagy csak a kezdés túl korai? Mindenesetre új főszereplő van, Stanley, a vagány oknyomozó riporter. Éppen a dzsungelben bóklászik, célja szerint felkutatná Livingstone-t, az eltűnt kutatót (Stanley és Livingstone híres Afrika-kutatók voltak a valóságban is, persze, emberként), akit meg is talál, de ennek történetnek Livingstone viccesen véget vet. Így Stanley továbbkóborol, hogy rábukkanjon egy (egér)civilizáción kívüli, hagyományosan vérszomjas macskakolóniára, ezzel megteremtve a folytatás drámai alapszituációját. Újra van lehetőség a macska-egér harcra, ugye...
Ettől kezdve beindul a film, sorban ismerjük meg az új karaktereket, Torzont, a dzsungellakó borzot, a korlátolt despota Főnököt, a vérmacskák vezetőjét, Miókát, a sámánt és magát a sátán macskáját. Ők most az első vonal, míg az első rész hőseit az alkotók hátravonták a második vonalba. Peregnek az események most már, majdnem úgy, mint az első részben. Beindulnak a sziporkák is, néha már a zseniális Romhányit idézik a szójátékok, tán nem véletlenül, mind Ternovszky, mind Nepp egyaránt sokat dolgoztak vele, így szelleme méltán, és ami a lényeg, méltón van megidézve. Ezek a szóviccek, sziporkák a film legnagyobb érdemei, muszáj legalább egyet megosztanom (nem szó szerint):
Én maradtam egyedül élve borz az alomból - panaszolja Torzon.
Ó, borzalom! - szörnyülködik Stanley...
Na efféléből jut majd' minden percre, csak figyelni kell. Az elvárt minőségű szinkron meg is tesz mindent ezért, a legnagyobb magyar színészeink adják a figurák hangját, kiválóan: Rudolf Péter, Dörner, Reviczky, Usztics, Grabowsi természetesen Sinkó László, Teufel Benedek Miklós, nem sorolom a többit, nincs köztük gyenge teljesítmény. A figurák szinte vonalra olyanok, mint az első részben, a háttér azonban sokkal aprólékosabb kidolgozást kapott, sőt néhol, pl. az "akciójeleneteknél" láthatunk 3D animációt is, igaz, "visszabutítva" 2D-re. Ez utóbbiak már a jelenkor szavai, stílusa.
Összességében nézve, a Macskafogó 2 konzervatív, hagyományos eszközökkel operáló síkrajzfilm, amely a belezsúfolt verbális poénrengeteg és az itt hely híján nem ragozott képi viccözön miatt, a kezdeti ritmustalanság ellenére is méltó folytatása a kultikus első résznek.
