A Transformers 3 szerencsére nem lett szexmániás robotokat felvonultató, altesti poénokban tobzódó robbantásorgia, de a tökéletes nyári popcornmozitól még így is olyan messze van, mint a Föld a Kibertrontól.
Vannak a jó robotok meg a rosszak, és összetörik egymást meg egy szabadon választott földi nagyvárost, miközben becsajozik egy lúzer. Erről szólt az első meg a második rész. Most megint jönnek a transformerek és megint verekszenek a katonák feje felett. Az álcák erősítést kapnak a Holdra rejtett barátaiktól, a kis Indy meg új nőt szed fel. A történetet vagy egy órán át vezetik be, de most újabb részleteket nem szpojlerezünk le, mert ugye az alapsztori olyan egyszerű, hogy ehhez képest minden változtatásnak örülni kell.
Jó pont, hogy a transformerek már nem pisálnak hűtővizet, nincs pöcslézer meg viccesnek szánt néger robotpár, az antiszínész Megan Foxot pedig a rózsanszín autobotcsajjal együtt dobták ki. A forgatókönyvíró, Ehren Kruger összeizzadt végre egy normális kerettörténetet: a hidegháborús űrverseny igazi tétje a Holdra zuhant Transformers-űrhajó megkaparintása volt (jó pont, hogy az idegen járműben kutakodó Buzz Aldrint tényleg az UFO-élményeivel haknizó, öreg Aldrin alakítja), és még arra is kapunk utalást, hogy a csernobili katasztrófát a robotok technológiájához túl béna részecsketudósok okozták. Az meg már a trailerből is kiderül, hogy a film második fele egy nagy űrinvázió, de eléggé rontja az összképet, hogy ezek a motívumok mind benne vannak az idei nyár többi blockbusterében is, az X-Mentől kezdve a Super 8-on át a Cowboyok és űrlényekig.
Az árulásokkal és új szerelemmel bonyolított sztorit nagyon fordulatosnak és érzelmesnek szánta Michael Bay csapata, de a főszereplő srác magánéleti vergődésével és a konspirációk előkészítésével 2 és fél órásra hizlalt játékidő elviselhetetlenül hosszú. Az ember csak nézi, nézi az autobot-álca örökrangadó harmadik meccsét, ahol már csatabárdokkal és pajzsokkal csépelik egymást a belassítva átalakuló gigarobotok, és közben végig a fejét vakarja. Miért vártak az álcák a harmadik filmig a nagy invázióval? Miért lett a Transformers képregények legördögibb zsarnokából, Megatronból másodszor is a főgonosz béna csicskása? Miért lett a nagy riválisának beharangozott Sokkoló egy vonyító gépszörny, fél perc játékidővel?
Michael Bay elképesztően mostohán bánik a robotokkal. A transformerek verekedése Chicago közepén nála csak ürügy arra, hogy végre 3D-kamerákkal vehesse fel a Victoria's Secret bugyimodelljét, Rosie Huntington-Whiteley-t meg a kedvenc siklóőernyős kaszkadőrcsapatát, ahogy a felhőkarcolók tetejéről leugorva skydive-oznak katonamaskarában. Míg az emberek akciójeleneteihez minden stábtag odatette magát, az animált autobotok úgy néznek ki, mintha egy vasútmodellező terepasztalát rombolná le egy csapat műanyag játék. Űrlényinváziós filmekbe ráadásul sikoltozva menekülő emberáradatot is illene rakni, itt viszont Chicago csak egy kihalt üveglabirintus.
A CGI mellett a film hús-vér főszereplői is felejthetőek. Shia LaBeouf továbbra is hiteltelen a világot megmentő hős szerepében, és ahogy a bombanők miatt szorongó idiótát játssza, az még az Amerikai pite-filmek kötelező lúzer karakterének is gyenge lenne. Az új női főszereplő, Rosie Huntington-Whiteley a modell múltja miatt nagyjából két arckifejezéssel és tinédzserőrjítő combvillantással tud többet nyújtani Megan Foxnál, de hogy John Turturro őrült ex-CIA-s karaktere mellé minek kellett John Malkovich-nak 10 percnyi infantilis főnök-beosztott jelenetet írni, örök rejtély marad. A Witwicky-szülők Chicagóba rángatása is teljesen értelmetlen, bár az azért vicces, ahogy a Bravo-újság szerelemdoktorát játszó Michael Bay rajtuk keresztül üzeni meg a pattanásos srácoknak: a jó kapcsolat alapja az, ha a nő is élvezi a szexet.
IMDb: 7,3
Rottentomatoes: 38%
Index-ítélet: 5/10
