Kevin Smith cannes-i premierjén álló ovációt kiváltó filmjét, a Shop-stop 2-t a sajtó Smith visszatéréseként ünnepli, ráadásul minden haveromnak tetszik. Én háromszor elaludtam rajta.
A szmóker társadalom egyik kultuszfilmjének második részét, a Shop-stop 2-t látva sajnálom, hogy nem az elsőt néztem meg inkább még egyszer. Mivel valamiért nem tudtam nevetni a poénokon, a 2. részt teljes időpocsékolásnak tartom. (Érdekesség: a pletykák szerint a Clerks "magyar" címét Zoltán Erika 91-es slágere, a Pop Hopp ihlette.)
A Shop-stop 2. olyan próbál lenni, mint egy 98 perces, élő szereplős South Park. Kábé annyi poén van benne, mint egy huszonegy perces, közepesen jó SP részben, és Kevin Smith is viccet akar csinálni mindenből, ami politikailag nem korrekt. Jézusból, mozgáskorlátozottakból, Anna Frankból ("ki a fasz az az Anna Frank?!"), a homoszexuálisokból, a négerezésből, az állatos szexből, sőt még a hobbitokból is. A baj csak az, hogy mindez olyan gyenge, mint a harmatos libafos.
A Randalt játszó Jeff Anrderson botrányos figurájával viszi el a hátán az egész filmet, akárcsak Cartman a SP-t. Anderson egyébként nem profi színész, eddig nagyrészt Smith filmjeiben szerepelt. Az AT&T telefonvállalatnál dolgozott, amíg haverja, Smith nem szólt neki, hogy menjen el a Shop-stop castingjára. Nem látszik, hogy amatőr, őstehetségként alakítja az érzéseit surmóságával leplező, átlag amerikai barmot.
Randalt ellenpontozza a bárgyúan kedves Brian O'Halloran (Dante) vagy a világ legjobb nője, Rosario Dawson (Becky). Az igazi lúzert alakító O'Halloran - Andersonhoz hasonlóan - nem futott be nagy filmes karriert, a 94-es Shop-stop óta szinte nem szerepelt filmben, de ő nem is színészkedik jól. Az Elias szerepében feltűnő Trevor Fehrman pedig annyira erőltetetten alakítja a számítógépbuzi, Gyűrűk ura-rajongó tinédzsert, mintha valami musicalben játszana. Túl komolyan vehette azt az instrukciót, hogy legyen idegesítő.
Kevin Smith azért mindenképpen dicséretet érdemel emberileg, hogy egész családjának és sok haverjának adott munkát a filmben. Egy jelenetben feltűnik Ben Affleck, ott van ugye a legjobb barát, Jason Mewes (az őrült Jay), de Smith lánya is kapott szerepet: egy autóból integet. Kifejezetten vicces a filmben Rachel és Shannon Larratt feltűnése, ők a híres bmezine.com nevű honlapot, a perverz módon széttetovált és szétluggatott emberek gyűjtőhelyét üzemeltetik.
Az imdb.com információi szerint a Jayt alakító Mewes a valóságban is jó barátja Smithnek, aki állítólag azt ígérte neki, hogy ha lejön a drogokról, akkor szerepelhet a következő filmjében. Mewes egy ideje Smith házában él, mert annyira rácsúszott a kábítószerekre a két Shop Stop között, hogy Smith maga mellé vette. A filmben Jay még mindig drogot árul, de a kuncsaftnak azt állítja, már tiszta.
Nem lehet szó nélkül hagyni az anorexiás Barbiet alakító Jennifer Schwalbachot, aki egész addig érthetetlen jelenség volt számomra a filmben, amíg meg nem tudtam, hogy Kevin Smith felesége és gyermekének anyja. Jennifer szuperidegesítő, botoxszal bénított arcú nőt játszik, illetve nem csak játssza, mert arra képtelen lenne, hanem az. Ráadásként átlátszó melltartón keresztül megmutatja kókadt testén fonnyadozó melleit is. Úgy látszik, a nyilvános mellmutogatás számára addikcióvá vált, mióta egyszer a Playboyban ezzel ijesztgette a gyerekeket.
Azok számára lehet fájdalmas a 2., akik még emlékeznek az eredetire. Az első tényleg humoros, mert nincs kamuszaga. Az első rész készítésekor Kevin Smithnek még volt valami köze a valósághoz, saját eladószemélyzeti korszakából merítette az ihletet a téka és élelmiszerbolt vásárlóit szivató főszereplők megformázásához. De ma már híres és gazdag, megvalósította álmát, két képregényboltja is van. Nem csoda, hogy egy hollywoodi love storyba ágyazta történetét, ehhez a világhoz már több köze lehet lelkileg, mint az egy helyben toporgó lúzerekhez, akiket a filmben próbál megrajzolni. Az első rész nézőinek mindez már kevésbé hiteles.
A helyszín most Mooby's gyorsétterem, a poénok nagy része pedig erőszakolt. Én például csak kínomban nevettem kétszer. Háromszor pedig elaludtam rajta. Amikor például meghágnak benne egy öszvért, még csak kínomban sem nevettem. Ez most vagy egy nagyon rossz film, egy pénzhajhász utánlövése az első résznek, vagy egy műfaji vicc, a folytatás (mint olyan) kifigurázása. Én az előbbire gyanakszom, különben miért rakták volna bele Rosario Dawsont, ha nem kaszálni akarnának?
Ha nem pénzt akart, és nem is hiteles társadalomkritikát, akkor vajon mit akart a Shop-stop 2-vel mondani Smith? Azt, hogy a csúnya és lúzer fickóknak is van esélyük csajozni? Vagy hogy ő is szánalomra méltó, mert a felesége szörnyű? Vagy hogy a Star Wars jobb, mint a Gyűrűk Ura? Vagy hogy vannak, akik állatokkal szexelnek? Könyörgöm, ezeket mindenki tudja.
Úgy látszik, Smith egy olyan alak, aki még az utolsó csepp kifacsarása után is csavar egyet a citromon. Aztán lereszeli a héját, és azt is felhasználja valamire. Kitalálta ugye a két vicces mellékszereplőt, Jay-t és Csendes Bobot, és amikor látta hogy jó, csinált velük egy egész filmet. A Shop-stopnak van képregényverziója, egész estés dokumentumfilmje, most már folytatása is. És nem az első rész két éve megjelent dvd-verzióját futtatják be vele, hiszen a folytatásnak is megvan a közönsége, és a világsajtó Smith nagy visszatérését emlegeti. Ugyanúgy 8 pontos az Imdb-n, mint az eredetije. Persze lehet, hogy csak a szavazók mások, vagy csak be kellett volna előtte szívnom.
Az általam nem szívlelt film egy akkora közhellyel zárul, amekkorát Mádl Ferenc nem tudna mondani egy Göncz Árpáddal folytatott konzultáció után sem: "ma van életünk hátralévő részének az első napja". Ezzel remélem nem arra céloznak, hogy jön a harmadik rész.
