A Júlia & Júlia - Két nő, egy recept magán viseli egy hagyományos vígjáték és egy klasszikus főzőcskefilm minden jellegzetességét, de éppen e duplázás miatt egy hajszálnyit hosszabb, mint az optimális lenne. Viszont amellett, hogy majdnem két órán át láthatjuk a Meryl Streep - Stanley Tucci és az Amy Adams - Chris Messina párosokat brillírozni, megtudjuk azt is, hogy kell az élő, ficánkoló homárt fedő alá nyomni (horror!), hogy főzésnél a vajból sosem elég, vagy hogy a hagymavágás a kezdők, a kacsacsontozás a mesterek privilégiuma.
Két valós történet bújik meg Nora Ephron filmjében: az egyik Júlia - Meryl Streep, azaz Julia Child - egy elbűvölő, középkorú, nagydarab amerikai nő, aki a negyvenes években Párizsba költözik férjével, ott lónyihogással és elefánttrappolással szlalomozik az elegáns kis párizsi dámák között, és egyetlen nőként befurakodik az addig csak férfiaknak fenntartott csúcsgasztronómia szentélyébe, majd az övé lesz minden idők egyik legsikeresebb francia szakácskönyve. A másik Júlia pedig a szorongó kis Julia Powell (Amy Adams) 2002-ben, egy elfuserált írónő, aki frusztráló munkahelyét kívánja elfelejteni esti főzőcskéi során Julia Child legendás szakácskönyvét követve, élményeit blogjában dokumentálva.
Meryl Streep minden bizonnyal tökéletesen utánozza az "igazi" Júliát (a régi fotók alapján valóban), mégis, valahogy nem hat máshogy az alakítása, mint egy profi feladatmegoldás, ahogy élő karikatúraként hatalmas sarkú cipőkben gázol, szélmalomként gesztikulál és idétlenül vihog. Respektálnivaló bűvészmutatvány, csak éppen látszik rajta a kemény munka, és ez zavaró. Amy Adams egészen máshogy hat, jóval természetesebben: ő valóban az, a néhol igazán idegesítő, stréber és neurotikus, önző kis béka, aki toporzékol és pityereg, ha nem úgy történik valami, ahogy azt kitalálta, aki kizárólag annak él, hogy egy év alatt görcsösen megfőzze a Francia szakácsművészet több mint négyszáz legendás receptjét, és minél több hozzászólót vadásszon gasztroblogjába.
A film igazi címe különben inkább Rómeó & Rómeó lehetne, ugyanis a valódi háttérmunkások, a hétköznapok hősei, a megtestesült szentek ebben a moziban igazából a férjek. Minden érzelmi intelligencia beléjük szorult: Stanley Tucci, alias Paul Child száraz humorával, gyengédségével, türelmével egyensúlyozza ki érzelmi vulkán-jellegű, vehemens nejét, míg Chris Messina, azaz Eric, a blogkisasszony sármos férje a végtelenségig lelkesen pusztítja az ételkreációkat, mindent megtesz, hogy felpumpálja labilis felesége önbizalmát, de néha kijózanítóan megálljt parancsol a hisztinek.
Étvágygerjesztő ez a film, és grafomániára is serkent, ki a számítógép, ki a konyha felé rohan majd tőle. Egy utolsó tanács: ne menjük éhesen a moziba!
