A Hétmérföldes szerelem egy újabb szánalmas amerikai romkom, amire semmi szükség nem volt. Ráadásul ha nem tudnám, hogy Drew Barrymore és Justin Long az életben is egy párt alkotnak (bár a hírek szerint ez már inkább múlt idő), nem érteném, hogy jutott eszébe valakinek egymás mellé tenni őket.
Interurbán love story
A sztori három mondatban összefoglalható: Amikor Erin (Barrymore) és Garrett (Long) New York-ban megismerkedik, egyikük sem akar komoly kapcsolatot, de valahogy mégis összemelegednek. Erinnek azonban hamarosan vissza kell utaznia San Franciscóba az egyetemre, így megkezdődnek a távkapcsolatok szenvedős hónapjai, a testi és lelki hiány, a külön töltött ünnepek, a ritka találkozások. A helyzetet tovább súlyosbítja, hogy Erin újságíróként nem talál munkát New York-ban, San Franciscóban azonban visszautasíthatatlan ajánlatot kap...
A Hétmérföldes szerelem a műfaji besorolás szerint romantikus vígjáték, azonban sajnos se nem romantikus, se nem vígjáték. Utóbbinak azért csapnivaló, mert egyáltalán nem vicces, és még örülhetünk, amikor épp unalmas, mert különben fárasztó és kínos. Elfogadhatatlan, hogy egyesek (Geoff LaTulippe forgatókönyvíró nevét elrettentő példaként jegyezzük meg) humorforrásnak tartják, amikor valaki nyitott ajtónál hosszasan végzi székletürítési tevékenységét, vagy golflabdának használja sokat sms-ező haverja telefonját. Az olyan párbeszédek sem ingerelnek önfeledt kacagásra, mint: "- Salátát rendeltem neked. - Kérhetem a répáddal? - Csak nehogy lereszeld!" Az sem vicces, inkább röhejes, hogy ezek a mai fiatalok vezetékes készüléket szorongatva próbálnak telefonszexelni (és még ezt sem tudják rendesen csinálni), ahelyett, hogy az egyszerűbb és élménydúsabb webkamerázást választanák.
Sok hűhó semmiért
Tulajdonképpen azt nézhetjük 103 percen keresztül, hogy a felek vagy kínosan bénáznak, vagy nem csinálnak semmit, és nem is történik velük semmi érdekes. Ettől persze nagyon szenvednek, ami abszolút átjön a vásznon, és amivel a néző is tökéletesen azonosulni tud. Háromnegyed óra után már mindenképpen fészkelődni kezd a székén, később vagy a fejét fogja, vagy fájdalmasan felnyög az erőltetett, közönséges, illetve nyálas jelenetek láttán.
Mindezek tetejébe a főszereplők között egyáltalán nem működik a kémia, ami felfoghatatlanná teszi, hogy miképp jöttek össze az életben már többször is, viszont világosan megmagyarázza, hogy miért szakítanak állandóan. Justin Long nemcsak fiatalabb Drew Barrymore-nál, hanem még annál is többel néz ki fiatalabbnak, mint amennyivel valóban az. (Erin a filmben 31 éves, Drew azonban már elmúlt 35, a filmben pedig néha ennél is idősebbnek tűnik, hála a sminkesnek és az operatőrnek.) Ráadásul Long túlságosan tejfölös képű, nem gondolnám 25-nél többnek (valójában 32), és a szexis hősszerelmesnél sokkal inkább illett hozzá a Szakíts, ha bírsz meleg recepciósának figurája. A néhai E.T.-kislány viszont nem kimondottan nőies jelenség, talán még Ellen Barkinnál és Glenn Close-nál is baltával faragottabb arcú.
Futottak még
Ami a mellékszereplőket illeti: Garrett két jópofának szánt haverja csupán csak idegesítő, és szegény Christina Applegate is látott szebb napokat a Rém rendes család idején. Néhány közhelyet ismét az emlékezetünkbe véshetünk: a távkapcsolatokat nehéz a felek megelégedésére működtetni, a magánélet és a karrier pedig gyakran összeütközésbe kerül. Szeretnék valami mentséget találni a filmre, de sajnos nem tudok. Csodák történnek néha, de ezúttal az elsőforgatókönyves szerzőnek és az elsőjátékfilmes rendezőnek nem jött össze.
Kinek ajánljuk?
- Jó szívvel senkinek.
- Rosszakaróinknak (ha vannak ilyenek).
- Mazochistáknak.
Kinek nem?
- Akik vígjátékot nézve nevetni szeretnének unatkozás és kínlódás helyett.
- Akik romantikus filmet nézve szívet akarnak melengetni, nem pedig feszengésre vágynak.
- Akik szerint Drew túl kevéssé nőies, Justin pedig túl kevéssé férfias ahhoz, hogy vonzó párt alkothassanak.
3/10
