Képzeljenek el egy történetet, ahol a kisfiú-mintájú robotba olyannyira tökéletesített számítógépet lehet ültetni, hogy a roboboy-t - így egymás között nyugodtan hívhatjuk Mick Robinak - örökbe lehet fogadtatni egy nemrobot (vagyis ember) házaspárnak. A történetben aztán lízingeléssé változik az örökbefogadás, és a gyermek sem óhajt szívtelen intelligenciaként magányosan élni, amíg a duracellnyuszija ki nem merül a ketyegőben. Ugye nagyjából már látják maguk előtt a jeleneteket? Most akkor arra kérem önöket, hogy Schwarzeneggert töröljék! Ő nem szerepel! Ugye milyen furcsa? Ez a robotosból a B-verzió, nem a svarcis, hanem a spielberges. Spielberg végre megint rendezett, nem csak a produceri szobából osztotta az écát a versenyistállójában kinevelt egyenrendezőknek. A sztorit Stanley Kubrick özvegyétől vásárolta, aki egy vele készült interjúban azt rebegte, hogy senki másra nem bízta volna elhunyt férje forgatókönyvét, csak Spielbergre, mert " neki is mindig színes víziói vannak, akárcsak szegény, jó Stanley-nek".
