Mostanában kezdjük megszokni, hogy hetente egy új magyar filmet bemutatnak a mozik. Örülünk is neki, még akkor is, ha a színvonal, a mufaj, a szereplők és még ezer szempont alapján nagy skálán mozognak. Ezen a héten az Idegölő című film fröccsent a vászonra.
Mert amolyan ahogy esik, úgy puffan módra érkezett. Fonyó Gergely, a Tibor vagyok... rendezőjének újabb filmjében vannak jó dolgok, ám alapvetően mégis ott az a pici fanyar íz. Valami nem stimmel. Kezdjük ott, hogy a film Rodoszon játszódik, s ez már eleve egy kis különös utóízt ad neki. Na persze, kacsint össze két néző, nyaralunk, nyaralunk? Utoljára Ragályi Elemér vitte ki Kern Andrást Krétára, tisztán munkaügyből. Mostanság Gesztesi Károly az ügyeletes főszereplő.
Az alaptörténet nem rossz. Keszeg (Gesztesi Károly) a régió legjobb bérgyilkosa. Rodoszba szól megbízatása, ahol meg kell ölnie egy ügy egyetlen koronatanúját, Jorgoszt (Yannis Zouganelis). Aki ? milyen szerencse, mondanánk, de nem így van ? egy igazi balfék. Beteg nélküli fogorvos, álszereppel játszó színész, akit felesége is elhagy a rendező miatt. Aki megölni sem tudja magát, pedig szeretné, s akit a bérgyilkos sem öl meg, talán szánalomból, pedig meg akar. Ráadásul a fogfájós maffiózó éppen barátunknál köt ki egy-két kezelésre. De egy véletlen folytán a görög rendorség megbízza Keszeget Jorgosz őrzésével. Mert állítólag valaki meg akarja ölni...
Innentől kezdve állandó a 22-es csapdája: hogyan teljesítse feladatát Keszeg úgy, hogy közben ne derüljön ki, mire is megy ki a játék? Nem utolsó sorban a szép rendornő kegyeit is el kell nyerni. Ergo: kecske is, káposzta is. Hogy mi a vége, mindegy is, a lényeg egy hatalmas nagy hepiend, ahol a jó elnyeri méltó büntetését. Kokó is kamera elé áll egy "Szevasztok" erejére, s még ráadásul a káposzta is megmarad.
Egy estés, könnyed kikapcsolódásra való film, leginkább a műfaj kedvelőinek. A jól induló alaptörténethez viszont nem társul különösebb színészi tehetség, nem rándul görcsbe gyomrunk az izgalomtól, de a térdünket se csapkodjuk. Még egy tisztességeset sem tudunk röhögni. De az is tény, hogy nem az év legelgondolkodtatóbb alkotása ez. Dizsi, napfény, bícshauz, jó kis zene, nyaralás görögbe'. Összekalapált film, odafröccsentve a vászonra.
