"Luc Besson felhívott egyszer, és bejelentette, hogy kockázatos ötlete támadt: - Írtam neked egy szerepet a Wasabiban, pedig nem tudom, elfogadod-e - mondta.
Sose legyen nagyobb baj, gondoltam. Tetszett, ahogy felkért a munkára. Még aznap este, amikor olvasni kezdtem a forgatókönyvet, felhívtam Bessont, és azt mondtam: OK!
Gyorsan megkezdődtek a próbák Normandiában. Találkoztam Gérard Krawczykkal, Jean Renóval, és megismerkedtem Ryokóval, a japán fiatalok bálványával, aki vérbeli profi. Egy szót se tud franciául, és kívülről megtanulta fonetikusan az egész szövegét. Bámulatos az akaratereje. Lankadatlanul gyakorolta a kiejtést, és végül tökéletesen meg lehetett érteni.
Jean Renóval kezdetben tartózkodóan viselkedtünk egymással. Luc Besson tudta, hogy testalkatunk eltérő volta eleve viccesként hat majd a filmben. Más korosztályhoz tartozunk, különbözik a gondolkodásmódunk, más a humorunk. Luc úgy gondolta, hogy ezek a különbségek mind a humor forrásai lehetnek. Azt hiszem, igaza volt."
