Jajj, de csúszik ez a banánhéj

Az első Csodálatos Pókember-képregényem érdekes módon nem az Interprint-féle, 1989/1. szám volt, hanem az 1990 januárjában megjelent 9-es füzet. Ebben olyan legendás ellenfelekkel csapott össze Pókember, mint a viccesen félrefordított Boronás Jónás (eredetileg: Jonas Harrow) és a gonosz Ámokfutó, akit én következetesen Álnok Futónak olvastam, mert annak, hogy ámok, semmi értelmét nem láttam. Az Ámokfutó ugyanis tényleg álnok volt: arra használta a szupertempó-koktéllal nyert gyorsaságát, hogy múzeumi kincseket lopkodott, aztán villámgyorsan meglovasította a Blomingdale Plázában fellelhető összes órát, ékszert, pénzt és selyemtakarót(!!!). Végül persze Pókember elkapta: a konyharészlegen olívaolajat öntött a lába alá, elvakította egy büdös parfümmel, majd a falhoz kötözte a szuperhálójával.

Emlékszem, gyerekkoromban nagyot nevettem, hogy a szófosásos Peter Parker egy banánhéjas dalt énekelt a seggen csúszó Ámokfutónak. Akkor persze még nem tudtam, hogy a Banánhéj egy régi magyar sláger, így Pókember nemigen ismerhette. Pontos évszámot ugyan nem találtam hozzá, de az biztos, hogy a dal zeneszerzője Márkus Alfréd volt, a szövegírója a Békeffi István-Vadnay László páros, és a két világháború között Sebő Miklós (is) énekelte.

A Banánhéj ugyan 1927-ben már nemzetközi szinten is elismert dal volt Bananas' Skin Stromp címmel, ám az Amazing Spider-Man 1981-ben megjelent, #222-es számában természetesen nem ezt dúdolgatta Pókember:

Hanem a Simon & Garfunkel-tag Paul Simon 1977-es dalát, a Slip Slidin' Away-t. Ez a nóta eredetileg a Simon & Garfunkel 1975-ös, Still Crazy After All These Years című albumán szerepelt volna, de Simon inkább úgy döntött, megtartja későbbre.

Magasra száll a helipókter

A Pókember 1991-ben megjelent 31. számát olvasgatva viszont már 9 évesen is feltűnt az, hogy hogyan dúdolhatja a New Yorkban hálóhintázgató Pókember egy magyar énekesnő, Halász Judit dalát?

Oké, ez a legismertebb Halász Judit-dal, persze csak a Boldog születésnapot után. A művésznő 1984-es Helikoffer című albumán jelent meg, azt viszont valószínűleg már kevesen tudják, hogy a vicces szövegét és az instant dallamtapadást okozó zenéjét valójában nem is Halász Judit, hanem Bródy János írta. 

Pókember természetesen nem Helikofferből faragott agyzsibbasztó szóviccet az Amazing Spider-Man #262-es számában, 1985-ben, hanem egy másik dalocskából.

Szóvicc persze itt is volt, mivel Pókember a híres amerikai repülőtársaság, a United Airlines még híresebb zenei szignálját költötte át Fly the Friendly Skies of United-ról air-rachnidre... Na ez viszont lefordíthatatlan, de bizonyára mindenki érti: az airt kombinálja benne a pókszabásút jelentő arachnid szóval. A reklámszlogent 1965-ben találta ki Don Tennant a chicagói Leo Burnett ügynökségnek, a United Airlines pedig évtizedeken keresztül használta a tévéreklámjaiban.

Nyugi doki, csak a szívem ég

A Kandi Lapok Pókember-sorozatának 35. száma a mai napig nagy kedvencem. Nemcsak azért, mert ebben olvashattunk először magyarul az X-Men tagjairól (akiknek pont a másik nagy kedvencemet, Drakula grófot kellett legyőznie), hanem mert a Külvárosi kirándulás című Pókember-sztori egyszerűen zseniális! A derék hálószövőnk ugyanis rászáll egy pitiáner New York-i tolvajra, akit egészen annak álmos, kertvárosi házáig kerget a belvárosból - és itt kezdődnek csak az igazi kalamajkák! A zöldövezetben ugyanis nincsenek felhőkarcolók a hálóhintázáshoz, így Pókember kénytelen gyalog követni a nyomjelző kütyüjével a tolvajt, aki eközben egész nap otthon alszik a takaros kertes házában, miután egész éjjel huncutkodott a takaros kis feleségével.

Azt persze itt sem értettem gyerekként, hogy Pókember miért pont egy magyar popsztár, Szandi slágerét, a Nyugi doki!-t énekli, miközben a helyi HÉV-vel kirobog a kertvárosi övezetbe.

Bár azóta már tudom, hogy ez nem is Szandi dala, hanem egy 1958-as amerikai sláger, a Stupid Cupid magyar átirata. Eredetileg az amerikai rock&roll korszak királynője,  a slágergyáros Connie Francis énekelte.

Az eredeti képregényben (Amazing Spider-Man #267) viszont nem a Stupid Cupidot, hanem egy nagyon régi, és nagyon idegesítő tévéreklámot dúdolt a mindig dalos kedvű Peter Parker.

A reklám az '50-es évek Good & Plenty cukorkáját népszerűsítette egy vonatot vezető kisfiúval, Choo Choo Charlie-val. A reklám eléggé butácska, de az internet népe ma is ugyanúgy odavan érte, mint mi, magyarok Flipper Öcsi éneklős City Grill-szpotjaiért.

A fenti külföldi slágereket valóban nem  ismerhették a Kandi Lapokat olvasó fiatalok a '90-es években, így a Pókembert kiadó Semicnél jogosan gondolhatták úgy, hogy a poén kedvéért más dalszövegeket tesznek a magyar verzióba. Megkerestük a régi Pókemberek fordítóját, Szeredás Lőrincet is, aki így emlékezett vissza az akkori munkájára:

A fordítás minden esetben döntések sorozata, leginkább annak mentén, hogy mennyit magyarítson a fordító az eredeti szövegből és mennyire. A lényeg az érthetővé tétel, és az érthetőséget alapvetően a közönségből kiindulva kell meghatározni. A 80-as évek végén, a 90-esek elején a szuperhősképregények feltételezett olvasótábora számára a mondatok szöveghű lefordítása (úgy ítéltük meg a szerkesztővel közösen) nem lett volna eléggé érthető, mert egy akkor még a mainál nagyságrendekkel szélesebb (szub)kulturális szakadékot is át kellett hidalni ahhoz, hogy a magyar közönségre hasonló mértékű hatással tudjon lenni a Pókember-történet, mint az amerikaira.

A magyar változat munkatársai tehát fontosabbnak tartották azt, hogy a magyar gyerekek értsék, Pókember szeret a helyzethez illő slágereket dúdolgatni (bár Szeredás Lőrinc szerint ennél egyes esetekben többről volt szó), mint azt, hogy hihető legyen számukra, konkrétan mik is ezek a slágerek.

Az, hogy tudjunk mit kezdeni Pókember Halász Judit-dalaival, sokkal kisebb absztrakciót igényel, mint ha azzal kellene tudni valamit kezdenünk, hogy ismeretlen dalszövegekből (a képregény műfaj szabályainak megfelelően jelöletlen) hangzanak el érezhetően jelentőségteljes idézetek az internetes keresők kora előtt. Ez esetben az volt a döntés, hogy inkább legyen a dal a New York-i környezetből kirívó és érthető, mint környezetbe illeszkedő és érthetetlen.

Az efféle lokalizált nyelvi lelemények egyébként igen divatosak voltak idehaza: az Asterixben is Élet és Kairódalom című újságot olvasott a fáraó, holott aligha hallhattak a franciák a magyar Élet és Irodalom folyóiratról - ez a poén akkor és ott csak nekünk, magyaroknak volt vicces.