Ma már mindenki szuperhős. Mindenkinek (és mindennek) szuper ereje van még a reklámokban is – éppen a Télapónak ne lenne? Meg a Húsvéti nyúlnak? Gondoljatok csak bele: ajándékot (vagy tojást) juttatni a világ valamennyi gyerekének egyetlen éjszaka alatt? Hát hogy lenne ez lehetséges szuperképességek nélkül? Könnyen belátható tehát, hogy a Mikulás meg a Húsvéti Nyúl szuperhősök. Akkor pedig már a többi "mesebeli" hős is az: a Fogtündér, a Homokember, meg a Dér Jankó.
Az nem baj, hogy nálunk az utóbbi pár figura nem annyira ismert – fogjuk fel a filmet úgy, mint az X-men sorozat gyerekeknek szóló részét. Ezek a fura alakok mutánsok, természetes, hogy fura néven hívják őket, mindegyiknek más a spéci képessége, és már nem is csodálkozunk semmin. Az ilyen mozik általában egy hős eredettörténetéről szólnak, arról, hogyan próbálgatja az erejét és hogy hogyan találja meg a helyét és célját – ez ebben az esetben sincs másként. Ötükből négyen ugyanis Őrzők – ők vigyáznak a gyerekekre (akik aztán hitükkel erőt adnak neki, így zárul a kör). Ellenségük a Mumus, a vadóc Dér Jankó pedig független, és már az elején nyilvánvaló, hogy ő lesz a mérleg nyelve, aki eldönti majd, milyen sors várjon a világ tíz éven aluli részére – mint ahogy persze az is nyilvánvaló, hogyan dönt majd.
Ez a film ugyanis tényleg gyerekeknek szól. Aki kicsit is tapasztaltabb, az rengeteg ilyen filmet látott már, semmi sem éri meglepetésként. A Mikulást és a többieket akcióhősökké alakító alapötlet ugyan viszonylag egyedi, és megvan a maga bája, de emellett maximum néhány poénos momentumban csillan meg némi eredetiség.
Persze ez még nem feltétlenül nagy baj, pláne, hogy a film mindent megtesz, hogy elterelje róla a figyelmünket. Csillogó 3D-s látvány bombáz minket, még akkor is, amikor épp nem valami száguldás, bunyózás vagy egyéb zúzás pörög a vásznon – de, az igazat megvallva, ilyen nincs is olyan sok. A hiperlátványos akcióorgiát csak néha szakítja meg egy-egy nyugodtabb jelenet. A folyamatosan pergő, adrenalinpumpáló képsorok akármilyen felnőtteknek szóló akciómozinak a dicséretére válnának. Egy sima felszállás a rénszarvasok vontatta szánkóval olyan szédületesre van vágva, és úgy megcsinálva, hogy leesik a néző álla. Nem beszélve az összecsapásokról a Szurok nevű mumussal (vagy Mumus nevű szurokkal), amikben ráadásul az álompor is fontos szerepet kap – na, az aztán meg tényleg látványos, állítólag ilyen sok különálló pontot még egyetlen 3D-s animációs moziban sem mozgattak.
Szóval a néző csak kapkodja a fejét, álmélkodik, a megbolondított térérzék adrenalinlöketekkel bombázza – de elég ez egy jó filmhez? Pláne olyanhoz, amit esetleg felnőtt fejjel is meg lehet nézni?
Hát, nem nagyon. Persze, láttuk már rosszabb Dreamworks filmet is, ami erőltetettebb volt, kényszeredettebb volt, vagy nyálasabb vagy unalmasabb, esetleg kevésbé vicces – ez egyszerűen csak hozza az átlagot mind az ötletek, mind a történet, a karakterek és a poénok terén, és ezt még Alexandre Desplat zenéje sem tudja ellensúlyozni. A gyerekek persze mindenképp élvezni fogják – de velük kapcsolatban meg az az elgondolkodtató, hogy az ennyire pörgős, látványos film mennyire teszi magasra a lécet; nem fognak e ezek után unatkozni, egy lassabban csordogáló, kevésbé "hiperaktív" mozin?
Értékelés: 5/10
