Egy régi recept, a "boy meets girl" kisegíthet a bajból. De az alapbetegséget - hogy A cseresznye íze, a Hol a barátom háza? rendezője belátható ideig nem készíthet több iráni filmet - nem gyógyítja. Abbasz Kiarosztami már átköltözött, de még nem lakta be Európát, ahol mások a kulturális kódok, nagyon mást jelent az intimitás és az erotika, feltehetően mást a férfi-nő kapcsolat vagy a személyes történet.
A Hiteles másolat számos eszközt vet be leleményesen a nehézségek áthidalására. Ilyen eszköz a többnyelvűség, a kultúrák - a brit, az olasz és a francia - találkozása és helyenkénti ütközése, a titok, a szerepjáték, a kétértelműség vagy egy olyan sokágú filozófiai és gyakorlati kérdés beemelése a történetbe, mint az eredeti és a másolat témája. Ezek az eszközök hasznosnak bizonyulnak, és meglepően jól teljesíthetnének, ha nem szorítaná háttérbe őket a mindent elsöprő helyszín és a jutalomjáték.
Hogy ne beszéljek rébuszokban: egy francia nő, akinek van egy kamasz fia és egy kis galériája Toscanában, találkozik egy angol íróval, aki a Hiteles másolat című eszszékötetének bemutatójára érkezett Olaszországba. A könyv (vagy a férfi?) felkelti a nő (vagy a testvére, Marie?) érdeklődését, megüzeni, hogy találkozna vele, és a férfi, James Miller (a nőnek hangsúlyosan nincs neve, egyszerűen csak "ő") elmegy a galériába. Nem tudni, miért, de semmi esetre sem kalandvágyból. A galéria nem tetszik neki, a nő idegesíti, nincs kedve sem beszélgetni, sem megvitatni a könyvét. Egyetlen magyarázatot találhatunk az ottlétére: reggel kitették a szállodából, és csak este 9-kor megy a vonata.
Vagy ezek ketten ismerik (valamikor ismerték) egymást? Egy kávézóban házaspárnak nézik őket, és ők belemennek a játékba. A nő lelkesen, a férfi inkább kényszeredetten. Azt nem tudni, miért, de olyan meggyőzően csinálják, hogy gyanakodni kezdünk. Mire kell a nőnek hat példány a férfi könyvéből? Miért nem árulta el neki a gyerek vezetéknevét? De a nő fiával együtt mi sem kapunk választ a kérdéseinkre. Nem lenne ezzel semmi gond, Kiarosztaminak ilyenek a fimjei, ezért szeretjük.
Ám ez egy nyugati film, ahol közbelép a horror vacui. A színteret egy bájos és jelentéktelen kisváros szolgáltatja, amely elhelyezkedése révén aktív részese a toscanai esküvőiparnak. Amikor a környezet végképp átveszi az irányítást, csak annak örülhetünk, hogy az arezzói, sienai, pláne firenzei forgatást csak az amerikaiak engedhetik meg maguknak. Az ürességtől való félelem legbiztosabb jele mégis Juliette Binoche alakítása. Nemcsak szerepet vállalt barátja, a száműzött iráni rendező filmjében, hanem személyes felelősséget is. Bevet mindent, a szépségét, a vonzerejét, színészetének egész arzenálját, hogy legyen mit nézni a vásznon. Magyarán a film ellenében játszik. Kiarosztami ellenében, aki szerint "ha túl sokat akarunk megmutatni, akkor nem mutatunk meg semmit. A néző így aztán üresen távozik a moziból".
