Ha valaki szuper képességekkel rendelkezik, előbb-utóbb szuperhőssé kell válnia. Akkor is, ha eleinte nem akar, végül mégis a köz szolgálatába állítja különleges képességeit. Nincs ez másként Hancock esetében sem, a feszes gatya végül rá is rákerül.
Szupererő
Milyen is egy szuperhős? Előzékeny, segít, ha bajban vagy, mindig ott terem ahol kell, és ha végzet, ugyanazzal az eleganciával, amivel megérkezett, tovarepül a semmibe. Feladata nemes és egyszerű, ha a világ bajban van, meg kell menteni. Nem hezitál, hanem cselekszik. Az a típusú főhős, aki bár eleinte nem érti hogyan, és miért történik vele mindez, végül felnőve a feladathoz, a méltó helyére kerül. A városi legendák csarnokába. A Hancock története sem töri meg a felnőtté válás példaértékű meséjét, csak csavar egyet rajta.
Sztori
Hancock kezdetben nem épp egy mintapolgár. Kezéhez hozzá nőtt a whiskys üveg, mogorva és borostás, kinézete leginkább egy útszéli hajléktalanra hajaz (már úgy amerikaiasan). Cseppet sem érdekli a környezete, pillanatok alatt képes romba dönteni fél Los Angelest, miközben a bűnözők becserkészését végzi. Persze azt sem felebaráti szeretetből teszi, sokkal inkább azért, mert unatkozik. Vagy talán azért, mert a lelke mélyén mégiscsak ott szunnyad az erő. Mikor a halálból kimentett (és épp munka nélkül lévő) image-szakember felajánlja, hogy valódi szuperhőst farag belőle, úgy dönt, hogy belevág. Először a sitt, majd a teljes megbecsülés és a feszülős cucc. Az újjászületés azonban még várnia kell.
Mikor elég?
Adott egy deviáns, beilleszkedni nem akaró figura, aki már nyolcvan éve él, nem fog rajta a golyó és képes repülni. Hogyan lehet egy ilyen lényt belepréselni a társadalom kockaságába? Természetesen sehogy, nem egy szuperhős bizonyította a filmvásznon, hogy a világmegmentés magányos feladat. Nincs helye szerelemnek, családnak, maximum a barátságnak. Persze ha valaki igény tart egy ilyen szuper haverre. A film alkotói sem gondolták, hogy ennél többet kellene tömni a forgatókönyvbe, viszont a számlájukra írható, hogy minden komponenst beletettek, ami egy ilyen filmhez kell. Némi szerelmi szál, egy helyes gyerek, egy lúzer haver és rengeteg akció. Ráadásul a film végéhez közeledve egyre sötétebbé is válnak a jelenetek, a végső leszámolás már végképp nem gyerekszemnek való. A könnyed limonádénak induló sztori durva akciójelenetekbe torkollik, a mesének induló cserkésztörténet kemény bunyókba. Pedig a főgonosz csöppet sem félelmetes, sőt, sokszor inkább nevetséges. Csak azok a fránya belső démonok és sorsszerű történések...
Frissülj fel!
Nem a dramaturgiai újításai vagy történetvezetési csavarjai miatt érdemes ezt a filmet megnézni, sokkal inkább azért, mert könnyed szórakozást és kikapcsolódást ígér. Tipikus nyáresti moziélmény, amely mellett a nachos ropogtatása elengedhetetlen kellék. Élvezzék a hűs moziterem adta felfrissülést.
Kinek ajánljuk:
- akciófüggőknek
- Will Smith rajongóinak
- a szuperhős mítosz kedvelőinek
Kinek nem:
- gyerekeknek
- Batman rajongóknak
- a folytatásban reménykedőknek
5/10
