A kánikulában az ember nem nagyon vágyik másra, mint jóízű nevetésre, közérthető üzenetre és töretlen amerikai optimizmusra. Aki válaszokat vár az élet kínzó, nagy kérdéseire, az válasszon másik filmet, aki viszont tökéletes kikapcsolódásra vagy netán egy remek randifilmre vágyik, ne hagyja ki az ismét hülye magyar címmel ellátott A boldogító talánt.
Patrick Dempsey az ügyeletes Hugh Grant, aki újra egy helyes romcomban parádézik. Tom (Patrick Dempsey) amolyan szoknyapecér, akinek az ágyában megfordult már a fél város. Minden vasárnapját legigazibb barátjával, Hannah-val (Michelle Monaghan) tölti. Mikor a lány néhány hétre Írországba utazik, Tom rádöbben, hogy Hannah bizony sokkal több egyszerű barátnál - arra azonban nem számít, hogy a lány egy vőlegénnyel érkezik haza. Nincs mit tenni, vissza... illetve meg kell hódítani a nőt - a legjobb módszer, ha nyoszolyólányként (!) minden lépését követi.
Az alaphelyzet nem a legeredetibb, sok hasonlót láttunk már, de ilyen remekül felépítettet csak ritkán. A film elkerüli a romantikus filmek gyakori csapdáját, mikor a tökéletesen kiszámítható végkifejlet nincs jól előkészítve. Ugyancsak üdítően hat, hogy a film egyetlen percre sem válik ömlengőssé, gyakran a szó legjobb értelmében vicces - mentesen minden vulgaritástól vagy ízléstelenségtől.
Szomorú aktualitás, hogy A boldogító talán Sydney Pollack utolsó színrelépése - a színész-rendező klasszist Tom apjának szerepében láthatjuk.
