A terrorizmus veszélyes dolog, ezért üldözendő - foglalható össze Amerika egyik legtöbbet sulykolt üzenete. Voltaképpen a távoli földrészen fekvő demokratikus ország filmművészete e tekintetben megelőzte a korát, előbb váltott terroristaellenes fokozatba, mint a politikai retorika. A hollywoodi szupersztárok már akkor is a koszos terroristákat barackolták, amikor Reagan elnök még a Gonosz Birodalma ellen szólította fegyverbe a művelt világot. Mára utolérték egymást, de a filmkészítők újabb és újabb trükkökkel igyekeznek megőrizni vezető pozíciójukat. Arról még, legalábbis fehér házi szinten, nem hallottunk harangozni, hogy mi lenne, ha a nemzetközi terrorizmus földig rombolná New York városának úgyszólván a felét. Nem így az álomgyári pirotechnikus kommandó. Ők most pont erről dalolnak.
Mit akarnak a mocsok terroristák?
Nem mindegy? Rosszat, az biztos. Először csak játékbombával helytelenkednek, majd ahogy lenni szokott, bekeményítenek. Tömegközlekedőket, színházlátogatókat tizedelnek, de ez még hagyján. A bili akkor borul ki, amikor egy kamikaze fölrobbantja az FBI központját. Jön Denzel Washington terroristaellenes szövetségi főmuki, Annette Bening CIA-cica, de csak maszatolnak. Egész addig, míg a Bruce Willis hadseregparancsnok be nem rág, és ki nem hirdeti a szükségállapotot. Hogy erre mi szükség volt?
Elég az hozzá, kő kövön nem marad.
Végül is erre fizettünk be.
