[img id=527945 instance=1 align=left img]Az adventi időszakot hagyományosan a karácsony előtti negyedik vasárnaptól számítjuk: az adventus domini latin kifejezést rövidítjük ezzel, ami az úr eljövetelét jelenti. Az adventet kr.u. 400-tól ünnepli a keresztény Európa, amikor is VII. Gergely pápa hivatalosan is meghatározta az advent kezdetét és a vasárnapok számát. Advent azért is rettentő fontos az évben, mert a keresztény egyházi év és a karácsonyi ünnepkör is ekkor veszi kezdetét.

Habár gyökereitől és minden részében keresztény szokás az advent, csakúgy, mint a karácsonyt, nem biztos, hogy kizárólag a keresztények ünneplik és tartják a szokásait. Mára a legtöbb lakásban ott van a finoman és frissen illatozó fenyőkoszorú, rajta a három lila és egy rózsaszín gyertyával.

A lila, azaz viola szín a keresztény “színtanban” a bűnbánatot és szent fegyelmet jelenti (mely visszautal arra, hogy ez az időszak többszáz évig kisböjtként is ismeretes volt). A rózsaszín gyertya, amelyet a harmadik vasárnapon kell meggyújtani, ezzel szemben az örömöt jelenti, a megváltó közelségét.

[img id=527959 instance=1 align=right img]Adventkor azonban nem csak gyertyát gyújtunk, de csokikat és cukrokat is kieszünk a huszonnégy ablakos kalendáriumból. A szokás nem túl régi, az 1900-as években kezdte egy zseniális német anyuka, aki a karácsonyig nagyon türelmetlen kisfiának találta ki a játékot. Jó németként Gerhard felnőtt fejjel meglátta anyukájának játékában a komoly üzleti potenciált, és vállalkozásával kontinentálisan híressé tette a spalettás karácsonyi nyalánkságot.

Mikor pedig már durranásig ettük magunkat a kalendárium mellett egyéb más édességekkel is, akkor mi másra is szomjaznánk, mint egy jó pohár forralt borra. Érdekesség, hogy forralt bort már az adventi hagyomány előtt háromszáz évvel kezdték el készíteni a téli hidegekkor. Azon kívül, hogy az ital ízletes és tetőtől talpig átmelegítő, régen azért is készült a borból mézzel, pikáns fűszerekkel és forralással a forralt bor, hogy a már megsavanyodott nedűt újra ihatóvá tegyék. Napjainkban leggyakrabban ötféle forralt bort készítenek: klasszikus, gyógyító&pikáns, alkoholosabb verzió, gyümölcsös, valamint aszalt gyümölcsös forralt borokat szerezhetünk be idén télen.

A Deák Ferenc tértől elkezdve a Váci utcán át egészen a Nagyvásárcsarnokig, vagy épp a Városligettől a Jókai térig számtalan bódéban fizethetünk reszkető kezekkel egy nagy pohár átmelegítő finomságért, de egy kis szegfűszeggel, fahéjjal, citrommal, naranccsal és akár korianderrel könnyedén elkészíthetjük otthon is. A forralt bor másik nagy előnye, hogy bármilyen borból készülhet (de leginkább fehér és vörös, a rozé maradjon a nyár itala), színtől és minőségtől függetlenül, mivel a forralásnak és a hozzáadott édesítőknek és ízeknek köszönhetően közel megegyező italt kapunk egy ötszáz és egy ezerötszáz forintos bor esetében is.

[img id=527855 instance=1 align=left img]A forralt bornak egy speciális fajtája is kezd elterjedni hazánkban az utóbbi években: ez pedig nem más, mint az északiak nemzeti téli itala, a glögg. A svédek, finnek, norvégok, észtek, izlandiak és dánok itala nem csupán borból, de gyümölcsös italból is készülhet, viszont vikinghagyományként lehetnek erősebb, vodkás, brandys vagy akvavitos verziói is.

Fűszerezésként eltérő a hagyományos forralt borhoz képest, hogy északi pajtásaink kardamomot, gyömbért és savanyú narancsot is hozzáadnak az italhoz, melyet szép díszüvegben, boltokban is meg lehet vásárolni, majd otthon felforralni.