A szégyenletes Elrabolva 3. emléke még erősen ott kísért a hazai mozikban, ám Liam Neeson ismét fegyvert ragad, s most se fél használni! A harcias öregfiú ezúttal bűneitől szabadulni képtelen gengsztert alakít, aki nem gengszter fiacskáját (Joel Kinnaman) igyekszik egykori gengszter munkaadója, Ed Harris lőtávolságán kívülre menekíteni. Teljesen felesleges megtippelni, mekkora sikerrel.
Kávét, de gyorsan!
Neeson teszi a dolgát, Harris teszi a dolgát – és a rendező, Jaume Collet-Serra is azt teszi, amit dolgának érez. Tapasztalata van már Neeson-ügyben, elvégre az Ismeretlen férfi és a Non-stop után ez a harmadik közösködése a színésszel, így bizonyára már azt is tudja, Neeson hány kortyot iszik a kávéjából, mielőtt a kamera felé irányítaná kellékpisztolyát – bár, ahogy az előzetesből is megtudhattuk, inkább az üldözöknek van szükségük sok kofffeinre. De mivel tényleg majd’ egyetlen éjjel játszódik a cselekmény, hasznos lehet ez az infó Neesonre nézve is. Persze, az Éjszakai hajsza nem a kedélyes kávézgatások filmje, sokkal inkább a leszámolós akciózásoké. Viszont Neeson és Harris eléggé nagy nevek, utóbbinak ráadásul olyan menő ráncokat vésett az idő az arcába, hogy nincs az a New York-i keresztapa, aki ne irigyelné ezért. Bolond lenne az az operatőr, aki ne közelítene rá e nemes karcolatokra, s még nagyobb boldond lenne az a rendező, aki néhány zajmentesebb, de mindenképp feszült jelenetre ne hozná össze az ellenfeleket, hadd villanjanak csak azok a tekintetek, s hadd mutatkozzék meg legalább egy kicsit, hogy B-filmezés ide vagy oda, mégiscsak két drámai ász lett itten szembeállítva (ültetve) egymással, használjuk is ki őket rendesen.
Nagy színészeket az asztalhoz!
Megölted a fiamat, én is megölöm a tiédet, mondja Harris, nem úgy van az, válaszol valami ilyesmit Neeson, aztán már megy is minden tovább a maga vérrel és klisékkel felfestett útján. Illetve csak menne, mert az Éjszakai hajsza nagyjából addig működik, amíg a főgengszter és egykori bérgyilkosa nem isznak egy utolsót egymással. Szerencsére akkorra már túl vagyunk a játékidő jelentős részén, de a forgatókönyv onnantól annyira ellaposodik, hogy csak komoly kompromisszumok árán találunk vissza oda, ahol a whiskyzés előtt voltunk. Vagy inkább nem is találunk. Így hát innentől a szokásos neesoni mederben zajlanak az események: hősünk lő, rohan és lő, közben pedig fájdalmasan néz. És persze semmilyen számlát se hagy kifizetetlenül. Tehát nem történik vele semmi érdekes. (Ha csak az nem, hogy a végén lehet, hogy ők ketten megint találkoznak, de akkor már nem isznak, mert túlságosan fáradtak hozzá.)
Egyéjszakás kaland
Nem igazán szeretek egy filmet a legrosszabbhoz viszonyítva értékelni, de az Elrabolva utolsó (?) részének sokkja még tényleg nagyon élő, így aztán kénytelen vagyok leírni, hogy ahhoz képest ez a film valóságos remekmű. Ám ha ezt elfelejtük, akkor ez se tud több lenni majdnem közepes zsánerdarabnál, amelynek egyébként eléggé működőképes hangulatába rendre belerondítanak az alkotók azzal, hogy a felülről filmezett városképből számítógépes segítséggel „lezuhanunk” a flaszterszintre – csak hogy mindenki érezze, hogy ezek már nem azok az aljas utcák, melyeket „csak úgy” voltak kénytelenek lefilmezni a stábtagok. Igen, tudjuk. De arról is eléggé nagy bizonyosságunk lehet, hogy ettől még nem lesz az Éjszakai hajsza jobb film. Csak felejthetőbb.
Kinek ajánljuk?
- Aki Neeson és Harris találkozója miatt kíváncsi a filmre.
- Aki már nagyon hiányolta Neesont a filmszínházakból.
- Akinek mindegy, csak maffiózós legyen.
Kinek nem?
- Aki szerinte már a trailerben benne volt a lényeg.
- Aki szerint Neeson most már tényleg vállaljon el valami normálisat is.
- Aki nem szereti Ed Harrist. (De ilyen néző ugye nincs???)
5/10
