Ha gründolós, bandaszervezős filmre sodor be az élet, két dologra kell iszonyúan vigyáznunk:
1. Ha a főszereplő hosszan nem akar kötélnek állni. De olyan hosszan, hogy a többiek lógó orral már-már beletörődnek, hogy nekivágnak nélküle (legtöbbször a falut megvédeni a banditáktól; második legtöbbször robbantani a bankot Vegasban). Ám már a próbák alatti egyszerűbb feladatoknál - mondjuk az elhízott tevét áthajtani a tű fokán - elakadnak, s amikor belép "a férfi, aki meggondolta magát a pénz vagy a nő miatt", az oktalan állatja csak úgy takarodik át a keskeny tűn.
2. Ha végre már összeverődtek, és tényleg nekivágnak, milyen hosszan láthatjuk őket menet közben térdig? Ugye, megvan a sok élére vasalt nadrágszár? És viszont, a filmek vége felé, amikor döntő csapásra készül az ellen, akkor ők jönnek kétszázzal, az ő cipőik, gatyáik.
Ha ez a két dolog adott, már baj nem érhet senkit a nézőtéren: a falu meg lesz védve, a lé meg lesz lovasítva (falu esetén olykor a 2-es pont lópatákra hangszerelve).
Mit gondolnak, most mi a helyzet? Semmi, a vegasi variációt játsszuk, a film címe akár lehetne Ocean's Eleven - U23 is, bár nincsenek tizenegyen, de velük van Kevin Spacey vagy ellenük Laurence Fishburne (a királynőt megölni nem kell). Csak hát sajnos van egy harmadik dolog is, noha kétségkívül valamivel általánosabb érvényű - mindig ez a vesztünk, mindenki veszte.
3. Milyen dolog már a film végén hawaii ingben koktélt szürcsölni egy nyugágyban? Basszus, kell ehhez Kevin Spacey meg a komplett álomgyár? Ez még Medgyessy Péternek is összejött. És? Van neki Oscar-díja?
Luketic rendező filmje, amit - most már talán elárulhatjuk - azért választottunk, mert ezen a héten az ilyen nevű alakok munkáinak vizsgálatához értünk (reszkess, Maár Gyula!), mindhárom pontunkban foglaltaknak híven és igyekvőn megfelel. Ám attól, hogy valami mérsékelten eredeti, nyugodtan lehetne hangulatos például. Amit úgy el lehet nézni. Ezúttal azonban a két híres mozisztárra bízták, hogy kihúzzák a félidőig. Összerogytak.
