Az ilyen Padlógáz típusú filmeket nézve erősödik bennem az a jóleső érzés, hogy most talán jól választottunk, mi magyarok végre a jó sorba álltunk. Természetesen az Európai Unióról beszélek, ahová most már a mi történelem viharaiban edződött kis nemzetünk is tartozik.
A Padlógáz ugyanis európai, közelebbről Európa németországi területén készült film, szándékai szerint amolyan könnyű, szórakoztató nyári vígjáték, némi izgalommal, látványosan száguldó szuperjárgányokkal, csinos lányokkal, helyes pasikkal s egyéb vonzó dolgokkal. Németország hajdan jelentős filmipara újból szárnyalásba kezd, a nagyszámú jólképzett kaszkadőrnek, és a profi technikai személyzetnek, világosítóknak, fahrtosoknak, operatőröknek köszönhetően elsősorban az akciófilm területén. A kereskedelmi televíziók elsősorban délutáni műsorán rendre tűnnek fel a Cobra 11, és más különálló epizódok laza láncolatát alkotó akciósorozatok, amelyek ha nem is a karakteres színészi alakításokkal vagy bravúros történetmeséléssel, de a látványos és nagyszámú akciójelenettel mindenképpen kitűnnek. Színvonalban a dél-amerikai szappanoperákat mindenképpen verik, de a díjesővel jutalmazott amerikai sorozatokat (Vészhelyzet, Elnök emberei stb.) azért nem érik el.
A Padlógáz efféle sorozatok zanzásított és kikristályosított verziója lenne, ha alapjául nem egy ismert és sikeres videojáték szolgálna. Ez azonban a dolgok lényegén semmit se változtat.
Azért jó nekünk, magyaroknak most már, mert jó helyre kerültünk. Legalábbis e filmből ez sugárzik. Azt ugyan nem hiszem, hogy az autópályáinkon fel fogják oldani a sebességkorlátokat, és mindenki kedvére száguldozhat, egészen addig, míg kocsija bírja, de úgy látszik, euróövezetben a rendőrök jó fejek, a tájak szépek, gondozottak, az emberek helyesek. Minden rendben lenne, ha az oroszhonból származó országúti haramiák nem dézsmálnák meg divatjamúlt, ám még mindig hatásos útonállással azokat a kamionokat, amelyek a békés polgárok összekuporgatott pénzén vett luxusautókat szállítja gazdáikhoz. Ez ugyanis felkelti a szintén békés rendőrök figyelmét, és ez nem éppen megfelelő tényállás a sebességlimit-mentes autópályákon felspécizett járgányaikon száguldozó adrenalinfüggő fiataloknak. Adott az érdekellentétek által feszülő háromszög.
Nem gondolom, hogy a valóság ilyen idilli, mint azt a film sugallja, de ez szándékoltan egy könnyed nyári kikapcsolódásnak szánt mozi, ezért balgaság lenne a kritikusnak lélektanilag hiteles jellemábrázolásokat, elvont filozófiai tanulságokat, erkölcsi tanmesét számonkérni. A száguldozó fiatal főszereplők szépek, kellemes megjelenésűek, az orosz útonállók mogorvák, a rendőrök kedvesen bumfordiak és természetesen balszerencsések. A járgányok mesések. A film megtekintése autórajongóknak, benzincicáknak kötelező, megvallom én is kedvtelve nézegettem a film valódi főszereplőit, a Ferrarit, Lamborghinit és a személyes kedvencemet, a Maseratit. Volt még egy Viper is az amerikai autóipart reprezentálva, ám az hamar elvérzett, és természeteses a Porsche, a német márka, a rendőrség szolgálatában. Lazán viszi a 240-et, de a Lamborghini szinte állva hagyta.
Van a németeknek öniróniájuk is, a másik két nemzeti büszkeség tárgyát képező márkát egy oldtimer BMW és egy Mercedes kisbusz képviselte. A járgányok aztán a film bő 70%-ában le s fölszáguldoztak a sztrádán egymást üldözve, alkalmat adtak megannyi bravúros felvételre, karambolra, autós légimutatványokra.
Vígjátéknak szánt német alkotások rendszerint azon szoktak elbukni, hogy a német humor, már ha van ilyen egyáltalán, meglehetősen csikorgós, brutális. Ez alkalommal azonban a film alkotói nem akartak mindenáron nevettetni, ez a visszafogottság a film erényére válik. A Padlógáz a maga elé kitűzött célt, a könnyű, nyári szórakoztató "funkciót", teljesíti, és én abban bízom, hogy becsalogatja a moziba azokat a fickókat is, akik éjszakánként rendre a házunk előtt fitogtatják motortunningoló tehetségüket, és/vagy pénztárcájuk vastagságát.
