A biztos halálnál talán csak egyvalami lehet förtelmesebb és megalázóbb: a bizonytalan. Tobias Lindholm árnyaltan mutatja be a közelmúlt valóban megtörtént eseményeit feldolgozó modernkori kalóz történetet. A túszdráma idegőrlő lassúsággal húzódik el négy hónapig, a film pedig nem a látvánnyal, hanem az ellentmondásos szituációkkal és a kifejező színészi alakításokkal teremt feszült, robbanásra kész helyzetet.
A középpontban Mikkel Hartman (Johan Philip Asbaek) egy teherszállító hajó egyszerű szakácsa áll. Pontosabban az a drámai konfliktus, amiben a szomáliai kalózok és a teherszállító, dán tulajdonosai között zajló tárgyalások áldozata lesz az a néhány alkalmazott, akik a hajó fedélzetén rekednek. Mindkét oldal durva közönnyel tekint az emberi életre, de csak a kalózok ujja pihen gépfegyverek ravaszán.
HijackingA film lassan, de csaknem hibátlanul épül fel. Hétköznapi hőseinket egyszerű életképek alatt ismerjük, meg. Egyikük a fiatal Mikkel, a másik Mr. Peter Ludvigsen (Soren Malling) a hajó – és legénységének – tulajdonosa, illetve az egyik cégvezető. A színészválasztás tökéletes, az alakítások magával ragadóak. Ludvigsen "élére vasalt" élete, az SL mercivel, a mindig elegáns és magabiztos kiállásával, a milliókkal, rögtön ellentmondásba kerül Mikkel szerény mindennapjaival. A 12. perctől kezdve azonban mindkét hős élete kizökken a monotonitásból, és veszélyes vizekre téved. A hajót egy csapat felfegyverzett szomáliai kalóz támadja meg, akik átveszik az irányítást. A kapitányt megverik, Mikkelt viszont azonnal munkára fogják, hiszen egy jó szakácsra minden háborúban szükség van.
A filmben rengeteg a félközeli vagy arcközeli beállítást látunk, ami a hajó fedélzetén kibírhatatlanul nyomasztóvá duzzad. Az óceán határtalan végtelenjében, egy csapat ártatlan ember meggondolatlan, agresszív, ostoba kalózok játékszere lesz. A rengeteg szűk belső, és a gyakran képen kívül eldördülő fegyver az állandó üvöltés és parancs egy pillanat alatt megteremti a feszültséget, amit a jól irányzott fordulatok, és a lélektani dráma fenn is tart a film végéig. A kalózok vezetője, Omar (Abdihakin Asgar) hamarosan tárgyalni kezd Peterrel, de az események aligha alakulnak Mikkelék számára kedvezően. Omar és Peter mintha csak lóvásáron lennének, alkudoznak a legénység és a rakomány értékéről. Peter megpróbál üzletemberként viselkedni, de súlyos hibát követ el, amikor Omart is annak képzeli.
A napok sorra követik egymást, mígnem négy hónap telik el. A kalózok és foglyaik között látszólag halványodni kezd az ellentét. A pszichológiában Stockholm-szindróma néven ismerik azt a torz pszichés állapotot, amikor a túlélés érdekében a rabok már-már együttérzéssel, részvéttel, olykor barátsággal tekintenek fogvatartóikra. Mikkelék is mindent megtesznek, hogy életben maradjanak, de az események sosem az elvárt irányba fordulnak. Még a film utolsó pillanata is tartogat meglepetést, a végefőcím után pedig még napokig érezni fogjuk a gombócot a gyomrunkban. A globalizált, modern, érzéketlen világ elé tart deprimáló tükröt Tobias Lindholm, miközben tökéletesen adaptál filmre egy valóban megtörtént eseményt. A karakterek érzékletesek, a színészi játék briliáns.
Értékelés: 8/10
