A Cannes-i filmfesztivál vörös szőnyegén a főszereplő szinkronhangját adó Jack Black azzal szórakozott, hogy kidüllesztett, méretes pocakját a másik szinkronszínész, az éppen akkor sokadik hónapos terhes Angelina Jolie szintén nem kis hasához dörgölte. A tréfa talán pár ember számára ízléstelennek tűnhet, ám nem is lehetett volna jobban reklámozni egy olyan filmet, ami lényegében a főszereplő hasáról szól. A Kung Fu Panda vigasz lehet a sok gyorskaján felnőtt, elhízott amerikai tinédzsereknek: kellő kitartással akár ők is lehetnek legyőzhetetlen kung fu mesterek, és ehhez még csak le sem kell fogyniuk.
Állatok másképp
Bár más rajzfilmstúdiók is nyúltak már hasonló történetmesélési eszközhöz, de a DreamWorks kifejezetten olyan animációs filmekre specializálódott, melyekben a főszereplő állat olyan tulajdonsággal rendelkezik, ami nem illik fajtársaira. A Cápamese cápája nem hajlandó húst enni, a Mézengúz méhe nem akar együtt robotolni a többiekkel a kaptárban, a Kung Fu Panda macija pedig hatalmas pocakja ellenére legyőzhetetlen harcművész mesterként akar kitűnni a társadalomból. Úgy látszik az effajta sztorimesélés még nem fáradt ki teljesen, ugyanis a pandás mozi sokkal frissebb hangvételű korábban emlegetett társainál, ami azért is lehetséges, mert a DreamWorks-nél felismerték, hogy animáció terén a legfrissebb műveket Japánban találhatjuk, és ez a felismerés komoly inspirációt hozott az alkotógárdának.
A műfaj tisztelete
A Kung Fu Panda részben a japán harcművészes mozik paródiája, de jó paródiát csak úgy lehet készíteni, ha tiszteljük és szeretjük azt, amit parodizálunk. A film nyitó perceiben rögtön kiderül, hogy a DreamWorks-nél ezzel nem volt semmi gond, hiszen egy keleti stílusban megrajzolt, zseniálisan vicces álomjelenetet láthatunk, amibe belesűrítették a szamurájfilmek legjellemzőbb pillanatait. Igazi stílusbravúr, ami felütésnek egyenesen álomszerű, csakhogy a film sajnos később már nem tudja tartani ezt a színvonalat. A viccek zöme a főszereplő panda amerikai látásmódjából ered. Az ő nézőpontja kb. olyan, mint amikor a kövér amerikai turista elmegy Kínába látogatóba és rácsodálkozik az ottani szabályokra. A nyugati kultúrkör nézői számára ő az azonosulási pont, ráadásul kiderül, hogy tökéletesen alkalmatlan testi adottságai ellenére akár belőle is lehet harcművészmester. Szerencsére azért kellő ötletességgel és humorral erősítik a megkérdőjelezhető mondanivalót és Jackie Chan, mint a karatézó majom szinkronhangja igazi telitalálat.
Summa
Ugyan a nagyszerű amerikai szinkrongárdából a magyar szinkron miatt semmit sem élvezhetünk, azért a poénok java enélkül is élvezetes marad. Érdekes módon a Kung Fu Panda mégsem a viccei miatt marad emlékezetes, mivel alkotói nemcsak lealibizték az akciójeleneteket, hanem egyenesen ezekre húzták fel filmjüket. Lenyűgöző tempójú vágástechnika, nagyszerű képi megoldások és ötletek jellemzik ezen szcénákat, így a néző a moziból kifelé jövet úgy érzi majd, hogy egy vérbeli akciómozihoz volt szerencséje, ami ráadásként a rekeszizmait is megmozgatta.
Kinek ajánljuk?
- Elhízott tiniknek, akiket mindig kicsúfolnak, de ők titkon bosszút forralnak.
- Az anime-k kedvelőinek.
- Akik nem hiszik, hogy egy rajzfilm is tökéletesen funkcionálhat akciófilmként.
Kinek nem?
- Akiket zavar a túlzottan amerikai látásmód.
- Akik idén csupán egyetlen animációs filmet akarnak megnézni moziban.
- A harcművészeti mozik utálóinak.
