Porszem került a gépezetbe, vagy legalábbis nehezen dönthető el, mivel vívta ki magának Stephen Chow filmje azt a kivételes lehetőséget, hogy egyedüli bemutatóként szerepeljen a hét kínálatában. Miért bíztak a forgalmazók abban, hogy éppen egy kínai-hongkongi akcióvígjáték tölti meg a multiplexek végeláthatatlan termeit? Utólag, némi túlzással, persze mondhatnánk, hogy önértékénél fogva. Ám bármennyire is túldicsérjük ezt a furcsa, egyszerre színe és fonákja kung-fu-darabot, azt semmiképpen nem várhatjuk tőle, hogy vetítése kapcsán moziláz törjön ki az országban. Mert a világon sehol sincs moziláz. Mi több, pangás és hanyatlás figyelhető meg. Az Egyesült Államokban huszonöt-harminc százalékkal esett vissza a nézettségi mutató az előző esztendőhöz képest, ami felér egy gazdasági katasztrófával. A látogatottsági index drasztikus csökkenése nem magyarázható a kínálat gyengeségével vagy esetlegességével. Sorra buknak meg olyan filmek, amelyek a józan ész vagy az eddigi normák szerint sikert arattak volna. Nem felejtettek el játszani a világsztárok sem, mégis csődöt mondanak. Nem működik a marketing, hiába időzíti sokadik eljegyzését a bemutatóra a filmcsillag, sem rá, sem az eseményre nem kíváncsiak az emberek. Ebben a környezetben érthető, ha Spielberg folytonosan módosítja új filmjének erre a hétre tervezett bemutatóját, és magára marad A pofonok földje...
A társadalmi elégedetlenségek időszakában bandák garázdálkodnak Sanghaj utcáin - tudjuk meg a film nyitó feliratából. A múlt század harmincas éveiben járunk; az időpontot az európai néző a filmhez mellékelt kisokosból tudja meg, mivel a díszletek és jelmezek semmiféle útbaigazítást nem adnak számára. Kezdetben csak a gazdagok negyedeiben folyik a triádok harca, de amikor a Baltások egyeduralomra tesznek szert, hatalmukat kiterjesztik a szegényebb kerületekre is. Például a Szutyok köz hatalmas bérkaszárnyájára. Ám mielőtt megjelennének a gengszterek, egy pitiáner tolvaj, Szing és tohonya barátja védelmi pénzt próbál kicsikarni a Szutyok közi borbélytól. A bérház lakói összefognak, és elzavarják a betolakodókat. Aztán amikor a Baltások szmokingba öltözött csapata is feltűnik, őket is menekülésre kényszerítik. Kiderül, hogy a látszólag szerény, félnótásnak tűnő kisiparosok - a nudlikészítő, a szabó, a hordár, a fodrász - valójában a kung-fu különböző ágainak a mesterei, akik csak egyetlen dologtól félnek, a házinéni rikácsolásától. Attól viszont joggal, hiszen állandóan tartoznak a lakbérrel. A Baltások nem adják föl. Szerződtetik a világ második legjobb bérgyilkosát, egy vak zenész testvérpárt. Ez már keményebb dió a bérház lakóinak. Most már a házinéni és a háziúr is bekapcsolódik a küzdelembe. Róluk is megtudjuk, hogy a keleti harcművészetek mesterei, akik tíz esztendővel ezelőtt, fiúk halálát követően felhagytak a kung-fuval. Bebizonyítják, hogy semmit sem felejtettek. Ezt követően a gengszterek megbízzák a világ első számú bérgyilkosát, a Fenevadat, akivel viszont az a fentebb megismert Szing veszi fel a harcot, aki időközben megjavult, és aki szintén gyermekkorától műveli a puszta kézi kung-fut.
A vallásos-filozófiai hátterétől megfosztott, deszakralizált keleti harcművészetek - az európai nézőből egyszerre értetlenséget és csodálatot kiváltó - gimnasztikai gyakorlatokká válnak a mozivásznon. A szereplők repülnek, falra másznak, röptében kapják el azt a tárgyat, amit mi nem is látunk, és folytathatnánk a newtoni klasszikus fizikának ellentmondó látványelemeket. A műfaji sablonokat egyszerre kezeli komolyan és ironikusan a főszerepet is játszó rendező. Az utóbbi ábrázolásmód az ínyenceknek szól, akik a hivatalosan is említett Jackie Chan-, Buster Keaton-, Quentin Tarantino- és Tapsi Hapsi-idézetek mellett felfedezhetik a Volt egyszer egy vadnyugat és A bárányok hallgatnak hatását is. Azt pedig csak a magyar néző ismerheti föl, hogy A pofonok földje szervesen kapcsolódik a legújabb hazai mozitrend, a "nyóckerfilmek" esztétikai és világképi törekvéseihez is.
