A cím nem egy utazási iroda (vö.: Tankcsapda) ajánlata, hanem a filmben játszó nőkönyvtől elkölcsönzött darab, ha annak jó (hisz a szemünk láttára lesz bestseller), jó lesz a mozikba is. Pedig... a "pokolba", az stimmel nagyon, csakhát nem a szerelemmel, hanem... de azt még nem merem kimondani, gyűjtök egy kis erőt.
1962-ben járunk az Amerikai Egyesült Államokban, tehát nemcsak térben, de időben is messze: ami például a nőkönyvek sorsát illeti, egy másik bolygón. Hozzátenném, hogy hála istennek, de ha belegondolok, mennyire lelne ki a hideg, ha valaki filmre vinné az elmúlt napok pesti nőkönyvvitáját, hát visszafogom magam. Tetszik nekem: szép is, kedves is, az I love Budapestben milyen jó volt Hámori Gabriella - de Koltai Gábor biztos Renée Zellwegert szerződtetné a Terézanyura. (Franco Nero állítólag nagyon elfoglalt mostanában.) Filmet akarok a nővitáról!
Nos, ennyi erőgyűjtés (tiszteletkör) után merjük végre kimondani, mivel is a pokolba! Hm, hát a filmrendezővel, mert arra tényleg semmi szükség, megjegyzem, én már sejtem ezt egy ideje, de most itt a cáfolhatatlan bizonyíték, a Pokolba a szerelemmel című experimentális alkotás, amit konkrétan a sztájliszt csinált az első kockától az utolsóig, nagyon ügyesen. Én a sztájlisztokat nagyon nagyra tartom, de ugyanígy vagyok a világosítókkal és a fahrtmesterekkel is, meg a többi névvel a stáblistáról. Szerintem nincs az a best boy, aki ne bírna olyan filmet csinálni, mint... a sztájliszt. A jövő pedig végtelen: jöjjenek először a balettmesterek és a hajóskapitányok, aztán a nők és a gyerekek.
