- Miről szól számodra Egressy új darabja, a Kék, kék, kék?
- Alapvetően arról, hogy ez az első próbaidőszak a Bárka szétrobbanása után. Jött rengeteg új ember, azokkal barátkozom, meg magammal is ebben az új helyzetben. Egy nagyon erőteljes figurát játszom, nem egy túlságosan szeretetreméltó valakit. Ráadásul egy viszonylag ügyesebb artistát. Legalábbis a többiekhez képest. Ennek megfelelően nem teljesen olyan szerep, mint amilyeneket az utóbbi időben játszottam. Másrészt ez egy olyan fickó, aki ügyes artistaként és zsonglőrként, így nekem is meg kellett tanulnom pár új dolgot. Tulajdonképpen ebbe az artista-tanulásba menekültem az összes Bárka-probléma elől.
-Mennyire tudsz azonosulni Prézlivel?
-Abszolút. Rengeteg gyűlölet, undor van most bennem embertársaim felé. Ezt pedig szépen bele tudom játszani. Szinte már-már azt kell mondanom, hogy rólam szól ez a szerep, ebben a pillanatban... Persze, ez így nem teljesen igaz, de mégis jó élethelyzetben talált meg ez a kicsit ellenszenves, kötekedő, erőszakos figura. A felgyülemlett és elfojtott indulatokat tudom ilyen módon kicsit más irányba tereli.
-Több új kollégával is dolgoztál: milyen a viszonyotok?
-Csuja Imrével nagyon közeli kapcsolatba kerültem. Azt hiszem, színészi szempontból rokonlelkek vagyunk. Ez lehet, hogy nem látszik elsőre, de úgy érzem alkati szempontból is hasonlítunk egymásra. Ő is egy buffó bohóc, csak kicsit nagyobb, mint én. A többieket kevésbé tudtam megismerni, bár Csoma Judittal régebben már dolgoztam együtt. Pogány Jucit is ismertem: gyönyörű, ahogy próbál, és ahogy játszik. Kardos Robi teljesen új ember számomra. Hihetetlen jó humora van és jól nyúl a szerephez. Azt érzem, mintha szabályosan rá lenne írva Totó figurája. Jó találkozás és jó munkafolyamat volt.
-Lukáts Andor?
-Andor nagyon érdekesen rendez, abszolút látszik, hogy színész. Testre szabottan, gesztusokban is segít, mond ötleteket. Ez nagyon érdekes és izgalmas, bár nekem szokatlan. Azokkal a rendezőkkel, akikkel eddig együtt dolgoztam, általában abból építkeztek, amit a színész hozott. Andor nem ilyen. A módszere nagyon jó is lehet, ha nem arról van szó, hogy ráerőltetnek valamit a színészre. Hozhat új hangokat, mozdulatokat, gesztusokat. Akár olyanokat is, ami tőlem szokatlan.
-EU egyenlő WC?
-Egyértelmű az utalás. Minden sikerhez és pozitív jövőképhez a nyugati tőkések pénzén keresztül vezet az út. Ez a társulat is kap egy esélyt, és némi pénzt, ha csatlakoznak. Akkor viszont rendes ruhákat kell varrni, át kell alakítani a számokat, de lehet, hogy közben elveszítik önmagukat. Létrejön az új, ami valójában ugyanaz, csak más formula szerint csomagolják. Mint a hamburger, ami már nem is az, hanem BigMac.
-Akkor ez nem is dráma?
-Talán nem akkora dráma, hogy nem jutnak be a cirkuszi unióba, mert ez nem egy jó csapat. Ha jók lennének és meghódítanák a fél világot a műsorukkal, akkor az lenne. Nekik azonban lyukas a seggükön a flitteres gatya, a karikát meg eldobálják jobbra-balra. Itt az a drámai alaphelyzet, hogy esténként ki kell menniük a színpadra, és csinálni kell valamit. Nem a klasszikus értelemben vett eget rengető, antik sorsdráma, nincsenek benne vérfertőző elemek vagy gyilkos unokabáty. Ugyanakkor nagyon emberi, szép darab. És van humora.
-Milyen produkciókra számíthat a néző?
-Van egy késdobáló és egy lábegyensúlyozó szám, karikával illetve labdával is tudunk zsonglőrködni. Sőt, egykerekűn menet közben le tudok venni egy kalapot, sálat, kesztyűt, meg egy zakót. Ebből azért már lehet csinálni egy számot, persze nem egy cirkuszi virtuóz szintjén. Egykerekűn biciklizni önmagában még nem produkció. Ha megy az ember a színpadon egy kört, az jópofa dolog és egy színésztől idézőjelben nagy teljesítmény. A szám akkor kezdődik, mikor az egykerekűn ülve a nyakadba veszel egy kétszáz kilós tonhalat, ami kézen áll a fejeden és az uszonyaival forgat egy labdát...
-Prézli az egyetlen, aki akar valamit, tehetségesebb, is mint társai. Talán messzebbre is juthatna. Mégis marad. Miért?
-Erre nincs egyértelmű válasz. Mint ahogy arra sem, mennyit ér ő valójában. Lehet, hogy elér egy olyan szintet, amivel lehetne az utcán pénzt keresni, és legrosszabb esetben csinálni egy utcacirkuszt, amiből meg lehetne élni. De ez nem biztos. Ahogy a színész esetében is. Nem lehet csak úgy otthagyni egy színházat. Az új helyen be kell illeszkedni, el kell, hogy fogadjanak. Az más dolog, ha valakinek van egy világszáma, mint Copperfieldnek, olyan amilyet csak ő tud. Aki viszont "csak" egyszerűen ügyes artista, nem tudja megcsinálni. Prézli szerintem ügyes. Jelenleg ügyesebb is, mint Pepe. Egyelőre.
Az interjú a próbafolyamat alatt készült, 2001. május 17-én.
