A Pokolba a szerelemmel című film a szociológiai problémákat a komédia szintjén boncolgatva egyértelműen a női elnyomás mellett teszi le a voksát. Bár a film mondanivalója e téren szándékoltan messze elkerüli azt, hogy bírálója legyen az egykori, pláne a mai társadalomnak; inkább csak tényszerű háttere ennek a rendkívül kedves, ugyanakkor banális kis szerelmi történetnek.
Amerika hőskora reneszánszát éli a vásznon. Az ötvenes évektől egészen a hatvanas évtized utolsó pár esztendejéig tartó békebeli korszak szolgált rendkívül színes hátteréül a Kapj el ha tudsz! című bravúros rabló-pandúr történetéhez, a korai ötvenes évek világa pedig a hamarosan bemutatásra kerülő Távol a Mennyországtól című dráma képsorain támad fel hamvaiból. A hurráoptimizmus korszakában a tengerentúlon robbanásszerű fejlődésnek lehetett tanúja a Keleti blokkból elegánsan - értsd: szögesdróton és bokrokon keresztül - disszidáló európai. A boldogság és a gazdagság látszatra ott és akkor soha nem látott mértéket öltött. Ebben a látszólag teljesen békés, és rikító színekkel felturbózott selyemcukorka-világban a boldogság habkönnyű máza alatt azonban olyan súlyos társadalmi problémák vártak azonnali megoldásra, mint a rasszizmus és hímsovinizmus. Ez utóbbi évszázados probléma, a tengerentúlon azonban a maga szemtelenül tolakodó mivoltában a hippi korszakot megelőző Beatles-generációval tetőzött.
A fondorlatosnak szánt szerelmi csetepaté központjában egy forradalmian új trendet hirdető vidéki írónő, Barbara Novak áll, ellenfele pedig a hímsovinizmust képviselő jóképű szoknyabolond Catcher Block, a nagyképű és botrányosan imádnivaló sztárújságíró. Novak a vérbeli cosmogörl korabeli díszpéldánya. Önállóságra, karrierre és á la carte-szexre csábítja a berozsdásodott amerikai háziasszonyokat, s ennek a húzásnak következményeként a korabeli társadalom egész arculata megváltozni látszik. A botrány borítékolható, a férfimagazin sztárújságírója pedig rácuppan a sztorira és a dögös újságírónőre.
Erre a páratlan díszletek közt felállított szerelmi bohózatra bizony ráfért volna egy izgalmasabb, ötletesebb forgatókönyv. Ennek hiányában a két remek vezetőszínész sokrétű képességei kihasználatlanul maradnak, és a film belecsúszik a romantikus komédiák klisévilágába. Musicalnek kiváló alapanyagként szolgált volna ez a sztori, Zellweger és McGregor ismét megcsillogtathatta volna fantasztikus muzikalitását. Ötletek híján azonban a világ egy újabb kiváló szombati romantikus összebújóssal gazdagodott, s a műfaj mostani kínálatát illetve a közelgő hideg időt tekintve ez bizony nem is olyan rossz eredmény.
