A Madagaszkár pont ugyanolyan sablon történetű, poéngyár animációs mesének indult, mint például a Jégkorszak is, csak más korban, más klímával. Általános tapasztalat, hogy a "második bőrök" lehúzása már nem szokott annyira eredetire sikerülni, mint az alap film, pont ezért volt üdítő meglepetés a Madagaszkár 2, ami egy cseppet se veszített ötletességéből és humorából.
A titok talán abban rejlik, hogy a kétségtelenül helyes-kedves főhősök mellett a mellékszereplők karakterei szinte ötletesebbek, mint a hipochonder zsiráf, vagy a táncoló oroszlán. A két szálon futó történet így nem laposodik el, ráadásul a poénok se válnak erőltetetté, mindenki a saját stílusában vicces.
A Madagaszkáron vakációzó fantasztikus négyes, Alex, Marty, Melman és Gloria lassan haza vágyik, a jó kis civilizált életbe, ezért a pingvinek irányította repülőre pattannak. Egészen Afrikáig jutnak, ahol is a gép egy rezervátum közepébe zuhan. Hőseink elindulnak felfedezni gyökereiket, és kezdődhetnek az új kalandok.
Természetesen azért megtalálhatók a szokásos "mentsük meg a falkát" sablonok, de úgy gondolom ez elengedhetetlen egy hasonló mesében, hiszen a gyerekek figyelmét is le kell kötni valamivel, nomeg persze némi tanulság sem árt. Ezeken túllépve a felnőttek is jól érezhetik magukat a humor-tengerben lubickolva. A katonás pingvinek a maguk pattogó stílusával és pörgős poénjaival szerintem viszik a pálmát, de nem szabad kihagyni a hiperaktív Julien maki felséget, illetve a levakarhatatlan epizódszereplőt, Mort-ot sem.
A hírek szerint épphogy bemutatták a második részt, a rendezők, Tom McGrath és Eric Darnell, valamint a szinkron színészek máris a kalandok következő helyszínén törik a fejüket. Ez egy részről jó, mert hátha történelmet írnak és sikerül megőrizni a film minőségét, más részről nem annyira, ha mindez mégse jön össze. Meglátjuk...
