A "klasszikus" francia bűnügyi filmek hagyományait, figuráit, helyszíneit bagzatni a hitchcocki látásmóddal, eszköztárral nem eleve elutasítandó vállalkozás. Épp egy elsőfilmes rendezőnek való kaland. Mutassa meg, mit tanult az iskolában! Ha ehhez valaki megkapja hősnőnek Sophie Marceau-t, mondhatni, megcsinált ember, olyan nagyot nem hibázhat.
Jeroöme Salle produkciója a négyes tanulót idézi fel nézőjének. Már abban az aspektusban, amikor a hármast a képességes, ám lusta kölyöknek tekintjük. Az ötöst meg a strébernek.
Bőséges pályaudvari ügyme-net végén (resti, peron, minden, ami kell), a Nizzába tartó vonaton (TGV persze, látjuk kívülről-belülről) találjuk magunkat - oh, a nagy Hitch is mennyire odavolt a vasúti közlekedésért! S itt el is kezdődnek a(z ugyancsak természetesen: személycserén alapuló) bonyadalmak, melyek aztán az Azúr-part vágykeltő rekvizítumai közt bomlanak ki, s lelnek megoldásra - még szép: a decens csűrcsavar, az elvárható "nagy trükk", a szolid autós üldözés, a kötelező fegyverropogás és naplemente után.
Salle - következetesen haladva a kijelölt úton - igyekszik fokozatosan adagolni a feszültséget, a kellő időben bedobva a tárgyi világban is oly kedvvel bolyongó mestere kellékeit (melyek közül - gondolom, sulykolásául annak, hogy túlzott merészségre utaló gesztusokra ne számítsunk - a főszereplő: egy karóra), készíti elő a végkifejletet. Épp, ahogy a nagykönyvben meg van írva.
Ám mint mondtuk, van mindehhez egy Sophie Marceau-ja neki. ' pedig mégsem akárki. A kor kihívásai - bár ez úgyszólván teljesen személyes, és nyilván teljesen anakronisztikus vélemény - nem kifejezetten tettek jót személyisége (művészi és fizikai) kiteljesedésének, de még így is (a kelleténél jó pár kilóval karcsúbban, épp csak gyanús arculattal) elragadó jelenség (mint egyfolytában a Házibuli óta).
Tehát amit végeredményként kapunk, biztonsági játék: egy voltaképpen gyáva, ám épp ezért alaposan végiggondolt dolgozat, amit úgy elvisz a lenyűgöző partvidék meg a szép emberek közt felkavarón mesterkedő művésznő, mint a sicc. Észre sem veszszük, hogy mennyire szilfid a jelenség, máris elsuhant.
