Róka fogta csuka - Kamélon

Az alkotók szélhámosfilmként aposztrofálják a Kaméleont, melynek az a trükkje, hogy végig két kispályás csalóért izgulunk, miközben az igazi profi meglapul.

Goda Krisztina új filmjében Farkas Gábornak (Nagy Ervin) hátracsapott baseball sapkában, szemüvegben, álbajusszal, kihúzott tincsekkel, szemétlapáttal vagy kocsikulccsal hadonászva egyaránt semmi más nem jár kényszeresen a fejében, mint hogy felkapaszkodjon, hogy végre valakinek érezhesse magát, és ez pedig a nőkön keresztül sikerülhet neki a legkönnyebben. Ezt már Maupassant, Stendhal, Thomas Mann, és persze Fejes Endre is megírta. Nyilvánvaló, hogy nem véletlen Divinyi Réka forgatókönyve és a negyven éve megjelent regény, a Jó estét nyár, jó estét szerelem között a szembeötlő hasonlóság: Fejes Endrénél egy munkásfiú adja ki magát gazdag, görög diplomatának, a Kaméleonban meg egy nevelőintézetben felnőtt srác próbál pénzt szerezni azzal, hogy nagystílű udvarlónak tetteti magát, szerelmet és házasságot ígérve a romantikára éhes nőknek. A becserkészett hölgyek persze mindkét esetben levakarhatatlanok, és a nagy szerelem is sorsszerűen betoppan, hogy megakassza a gépezetet.

Nagy Ervin tisztességesen megharcol ezért a figuráért, a végeredmény mégis elég soványka. De erről nem csak ő tehet, az első néhány házas-ságszédelgő hódítás annyira nonszensz (kezdjük ott, hogy ki hord ma bajuszt?), mintha egy avíttas, randevúkról szóló oktatófilm lenne arról, hogy Piroska hogyan ismerje fel biztosan a gonosz farkast. A könnyedség, játékosság rendkívüli módon hiányzik Farkas Gábor figurájából, Nagy Ervin olyan elszánt, mintha nehéz fizikai munkát végezne, pedig csak akkor lenne hihető, hogy a nők valóban bedőlnek neki, ha képes lenne élvezni ezt a folytonos szereptorlódást. Pedig egy ilyen szélhámos-figurát biztosan nem lehet megoldani izomból, agyból vagy szorgalomból, csak szórakozásból. Az izzadságszagot éppúgy megérzik egy színészen a nézők, mint a szélhámos az úgymond másodosztályú nőkön.

Trill Zsolt viszont lubickol Tibi, a hűségesnek és engedelmesnek tűnő, régi barát és cinkostárs szerepében, Csányi Sándor pedig szintén könnyedén hozza a hiszékeny és öntelt szappanopera-sztár figuráját. Hámori Gabriella ideális végzet asszonya, Hannát, a táncosnőt - akire Gábor kiveti a hálóját - alapvetően az különbözteti meg a többiektől, hogy rögeszmés, mindent alárendel a munkájának, a színésznő maximalizmusa pedig harmonikusan összeér a figura fanatizmusával. Kulka János nagyszerű a meleg orvos szerepében, végre egy hús-vér, szenvedélyes figura, egy igazán erős alakítás: ő az egyetlen, akinek a tekintetére emlékszem a filmből, olyan szerelmes, nyílt vággyal pásztázza a fiút.

Divinyi Réka forgatókönyvében sok a klisé (mint az esküvőn összeeső, otthagyott menyasszony, vagy Tibi lázadása) de például nagyszerű a fiúk kukabúvárkodása és szemétanalízise, és kifejezetten meglepő a csavar a történet végén. Hogy nem élveztem igazán ezt a filmet, annak az az oka, hogy ha őszintén tesztelem magam, hát Kulkának, Csányinak, és Trill Zsoltnak is előbb bedőltem volna, mint Nagy Ervinnek. A főszereplőben eltökéltség az van, de a szenvedélyes játékost hiányolom: hol a huncutság, hol a svihákság, hol a könnyedség? Ez tojástánc, nem rántotta.