Mint az ismeretes, szeptember közepén a Libri-Shopline kiadói, a Libri, a Helikon és a Park kilépett a könyves egyesülésből. Levelüket, amelyben döntésüket megindokolják, a Könyvkultúra oldalán olvashatják. A három kiadó kilépése nem az első ilyen eset, ebben az évben távozott a szövetségből a Typotex, a Publio, a Holnap, a L'Harmattan és híreink szerint több más kiadó, akiknek távozása nem vált publikussá, illetve számos könyvkiadó fontolgatja még a lépést. 

Részben ezekre a fejleményekre kívánt választ adni a sajtótájékoztatón Zentai Péter László igazgató és Kocsis András Sándor elnök. 

Kocsis András Sándor szerint a könyvszakma mélypontra jutott, a rendszerváltást követő évek hatalmas felívelése után gyors mélyrepülésbe kezdett. Az állami támogatás 610-620 milliós nagyságrendű jelen pillanatban, ez kb. 300 méter autópálya építési költségének felel meg. Mint fogalmazott, nem az állam emlőin óhajtanak lógni, de be kell látni, a könyvszakma támogatásra szorul. Magunkra maradtunk, összegzett drámaian Kocsis András Sándor, és a szakma szereplői, köztük ők maguk is rossz válaszokat adtak a kialakult helyzetre. 

Hat pontban fogalmazták meg a tagok egy nyári ülésen a változtatni valókat. Ezt a hat pontot ismerhettük meg mi is a tájékoztatón. A kiadók és terjesztők konszenzusos véleménye ez, mint mondták, aminek a végére jutni annál is fontosabb, mivel a magyar könyvkultúra, mely Európában a svédek után a legrégebbi, a jövő évben 220 éves lesz.

Elsőként, sorolja Kocsis András Sándor, a könyves (ún. árkötöttségi) törvény parlamenti elfogadására van szükség. Ezt az érdekellentétek teszik szükségessé. A 10 éves munka eredményeként kidolgozott törvényjavaslatot átadták a parlamentnek, féléve érkezett a válasz, hogy a honatyák nem tartják aktuálisnak a beterjesztését. A második a könyv- és könyvtártámogatásról szóló Márai-program folytatása, forrásbővítéssel. 1 milliárd forintról lett volna szó a kezdetekben még Hiller Istvánnak köszönhetően, ebből lett mára 100 millió forint. És még ez is nagy szó, mert a minisztériumban nullára akarták csökkenteni a program támogatását. Emelni kell tehát az összeget. 

A harmadik pontban a MKKE a Nagy Könyv mozgalom mintájára kultúramegtartó, olvasásnépszerűsítő programot kíván beindítani 2015 könyvhetétől 2016 könyvhetéig. A Kortárs Magyar Irodalom Évében 50 millió forint szükséges ahhoz, hogy megvalósuljon az országos program, a Supka Géza Alapítvány és az írószervezetek közreműködésével. A negyedik javaslat, hogy a pedagógusok könyvvásárlás után adókedvezményt kapjanak. Legutóbb a pedagógusok fejenként 7 ezer forint könyvvásárlási támogatásban részesültek, miközben az MTA-kutatók számára az adóalapjukból 100 ezer forintos tételt írhatnak le. El kell ismerniük a döntéshozóknak, hogy a pedagógusok számára ugyanolyan alapvető, nélkülözhetetlen munkaeszköz a könyv, vagyis a pedagógusoknak is ugyanennyi (azaz 100 ezer forintos) adókedvezmény jár. 

Az ötödik pontban a MKKE azt kezdeményezi, hogy Széchenyi Pihenő Kártya beváltható legyen könyvesboltokban is, megemelt, 100 ezer forintos felhasználási lehetőséggel. Majd hatodikként a kedvezményes kamatozású (50% helyett 75%-os állami kamattámogatású) könyvszakmai hitelprogram beindítása a cél, a hitelkonstrukció megváltoztatásával és a futamidő megemelésével.

A sajtótájékoztató második részében Zentai Péter László jellemezte a könyvszakma helyzetét, majd reflektált a MKKE körül kialakult vita egyes pontjaira. Mint kezdte, kegyelmi állapotban vagyunk. A rendszerváltást követő privatizáció során a kiadói rendszer megizmosodott, nőtt a kereskedelmi bolthálózat, önerőből fejlődésnek indult a könyvszakma. Ma 24 milliárd a könyvpiaci forgalom, 2008-ban még 67 milliárdról beszélhettünk. A 2008-ban hatását éreztető gazdasági világválság a könyvpiacot is megrengette. Sokáig mélypontra került a szakma, ám a könyvforgalom tavaly 3%-kal mégis nőtt az előző hétéves periódushoz képest. Hét év depressziós időszakon vagyunk túl, melyben az állam részvétlenül szemlélte a piaci fejleményeket. A legtöbb könyvkiadó színtiszta piaci körülmények közt működik ma is, a teljes piac 2%-a, amit az állam támogat.

Ehhez képest érte kritika, támadás az elmúlt pár hónap alatt a MKKE-t.  A vádpontok a sajtóban megjelent cikkekben a következők voltak Zentai szerint: a MKKE a kiadók érdekeit nem képviseli a könyvterjesztőkkel szemben, a szükséges kétkamarás (külön a kiadóknak, külön a könyvterjesztőknek kell kamara) rendszer helyett a szervezet nem megfelelő struktúrában működik, a Könyvfesztiválra a díszvendégek meghívásának metódusa átláthatatlan, a MKKE rossz viszonyt ápol ("megsértődött") a Balassi Intézettel a Publishing Hungary program miatt, a könyvfesztiválon és a könyvhéten elavult programok zajlanak ("mindig ugyanazzal a sramlizenekarral"). A kritikai megjegyzésekre (a MKKE szerint vádakra) Zentai Péter László egyenként válaszolt.

Minden társaságnak megvan a maga ethosza, kezdte. A MKKE-t mint a legrégebbi civil szerveződést is jellemzi a céh jelleg. A könyvkiadás 200 éve nem változott, a kereskedők és a kiadók sosem voltak ellenérdekeltek. Mindenki számára az a lényeges, hogy minél több könyvet adjanak el. Ehhez a kiadók és terjesztők kompromisszumára van szükség. A konkrét vádakra kitérve így fogalmazott: a kamara ideája légből kapott, hiszen ma Magyarországon a törvények nem teszik lehetővé a kamara alapítását. Kamara-jellegű szervezet volt a kezdeti szakaszban egy általa említett tankönyves vállalkozás, de a szervezetet betiltotta a kormány a tankönyvpiac államosításával. A MKKE elsősorban a könyvkiadók érdekeit képviseli. Minden jelentős tette erre tanúság, a Márai-programtól kezdve, mely 700 milliót juttatott a kiadókhoz, a könyvek áfájának csökkentéséig, a nem papír alapú könyvek kedvezményes adósávba sorolásáig. A MKKE felépítése eleve kizárja, hogy a kereskedők, akik mindössze 28%-át jelentik a tagságnak, kerüljenek túlságos hatalomba. A 83 kis cég (kiadó) a szervezetben egyedül nagyobb arányban van jelen, mint a könyvkereskedők. 

A kilépési hullám egyik legutóbbi csapata a Libri kiadói csoport volt, akik azért nem játszanak vezető szerepet a MKKE-ben, mondta válaszként a Libri levelére Zentai, mert nem választotta be őket az elnökségbe a tagság. Háromévente választanak elnökséget, ötévente igazgatót. Ők valóban 25 éve ülnek az elnöki és igazgatói székben, de a taggyűlés határozata volt mindig, hogy ki vezeti a MKKE-t. Összesen 12 tagja van az elnökségnek, ebből 2 tag könyvkereskedő. Ők mind egy-egy szavazattal vannak jelen a döntésekkor. Az elnök tagja kiadónak, az alelnök is, 7 tag viszont (köztük Zentai) egyetlen kiadó vagy kereskedő munkájában sem érdekelt.

Arra a vádra, hogy a rendezvényeken elsőbbséget élveznek a kereskedők igényei, azt válaszolta, egyetlen kereskedő állított standot a könyvfesztiválon, a Bookline, a könyvhét 147 standjából 8 kereskedőnek volt összesen standja. Viszont valóban („igen, fogalmazzunk így” - mondja) megsértődtek a Publishing Hungary program miatt a Balassi Intézetre. Mert, mint mondta, kedvükre való, hogy a magyar állam pénzt áldoz arra, hogy a könyv külföldön megjelenjen, hiszen a magyar szerzők és kiadók komoly presztízst vívtak ki, irodalmi díjakat hoztak el külföldön, és szintén örvendetes, hogy összesen 100 milliót fordított erre az állam, de a MKKE a tárgyalások során hiába igyekezett képviselni a kiadók érdekeit. Az a pár dolog, amit kért a Balassi Intézettől, nem talált meghallgatásra. Kérte, hogy a külföldi vásárokra meghívottak személyéről döntő kuratóriumba egy tagot delegálhasson a könyvszakma, valamint hogy a könyvvásári promóciós anyagok összeállításában is része lehessen (utóbbira 2 milliót kértek). Leültek tárgyalni a nemzeti standként számon tartott Frankfurti Könyvvásár magyar standjáról is, hogy az elöregedett dizájn helyett újat terveztethessenek legalább. 15 millió forint lett volna csak a váz cseréje, s ők 4 milliót kértek. A Balassai Intézet segítség helyett egy „kutricát” bérelt ki nekik. 

Az egyesület továbbá büszke arra, fejezte be válaszát Zentai Péter László, hogy statisztikákat képes felállítani a hazai könyvpiaci forgalom egészéről. Mérlegbevallás előtt kérik el minden egyes kiadó forgalmának adatait, és nem csak az egyesületen belül. Akik nem adják meg az eladási adatokat, azok esetében becslést készítenek.

Kocsis András Sándor hozzáfűzte: a honlap megújítása is elkezdődött. A kiadóknak információs-tanácsadó funkciót terveznek. A regisztrált kiadók hozzáférhetnek majd belső dokumentumokhoz, az egyszerű felhasználó pedig a nyilvános adatokhoz. „Én mindig úgy kelek, hogy mit tehetnék a hazámért” - jelentette ki Kocsis András Sándor a sajtótájékoztató végén. Nyugaton a könyvszakma koncentrációja a jellemző, a sikeres kiadók összefognak. Itthon is látható egy folyamat, kiadói csoportok nőttek ki a földből. Ám az összefogás jelei nem tapasztalhatóak.

Az újságírói kérdésekre adott válaszokból kiderült, a könyvpiacon kb. két éve konszenzus alakult ki az árkötöttségi törvénnyel kapcsolatban, amely a 2002-es német mintára épül. Egy társaság vitatta csak és aztán akadályozta meg a bevezetését, ez a Shopline/Bookline volt. A Bookline ugyanis elérte, hogy ne vigyék parlament elé. A gazdasági versenyhivatalnál 100 éves szokásjog határozza meg a versenyfeladatokat. Az árat a kiadó állapítja meg. "Csacsiság" volna azt állítani, hogy nincs verseny. Az árkötöttségi törvény viszont azt garantálja, hogy 1-2 hónapon belül a terjesztő ne árazza le a könyvet. A Libri két képviselője is jelen volt a nyári ülésen, ahol ebben megállapodtak. 

A Népszabadság kérdésére, hogy mikor kéne parlament elé kerülnie és mikortól lehet döntésre számítani az árkötöttségi törvényről, a válasz az volt, tegnapelőtt tették le az asztalra a javaslatot. A Széchenyi-kártya ügyében L. Simon Lászlóval tárgyaltak. Az újságíró szerint nem táplálhatnak sok reményt, mire a válasz, hogy „akkor mire vagyunk?” A pedagógusok áfájának csökkentését a nemzeti pedagógus kar elnöke is támogatja. (Czunyiné Bertalan Judit is jelen van a teremben.)

A Könyvesblog kérdésére, hogy 2-3 éven belül mire számíthatunk, először Kocsis felelt, hangsúlyozva, hogy az lenne a cél, hogy megszüntessék a mostani viszonyokra jellemző unfair versenyt, amely lehetővé teszi, hogy egy kiadó felárazzon egy könyvet, majd azonnal leszállítsa az árát, vagy egy bevásárlóközpont tegye ugyanezt. Szerinte az a fair megoldás, ha csak egy év eltelte után lehet leárazni. Zentai Péter László, egy friss tanulmány tételeit olvasta fel adalékként a témához. Azt nézték meg a tanulmány szerzői, mi befolyásolja a könyvforgalmat a kötött, illetve a szabad áras gyakorlatokban. Kötött árakkal dolgozik pl. az osztrák és német könyvpiac.

Kiderítették, hogy a kötött ár nem befolyásolja, hogy hány könyvet adnak el a kiadók. Viszont befolyásolja, hogy milyen könyveket vásárolnak meg, illetve olvasnak el az olvasók, s miket nem. Németországban a Bundestag egyhangúlag szavazta meg a kötött árat 2002-ben. A kötött ár nincs hatással azonban az árrésre, amely Európában Magyarországon a legmagasabb. Az 1%-os árrésemelés 330 millió forintos kiesést jelentett a könyvpiacon. 

Hozzátették még, hogy a szubkultúra ellen is tenni szándékoznak, mert szerintünk negatívan befolyásolja a piacot, hogy ma nem kell semmilyen előképzettség vagy igazolás ahhoz, hogy valaki könyvkiadó lehessen, a magyar törvények szakmai követelményeket nem állítanak. A MKKE ügyvivői szakmai megszállottságukról vallottak a sajtótájékoztató végén, ők maguk a vezetőséggel egyetemben egy fillért nem vesznek fel a munkájukért.

Összegezve állították: 8-10 milliárd forint hiányzik a könyvszakmából, amelyet senki soha nem tett bele. (Az Alexandrának pont ennyi a tartozása – hallok a hátam mögül egy hangot.)

Bónuszkérdésként még felmerült Jonathan Franzen neve, aki a 2015-ös könyvfesztivál díszvendége lesz. A díszvendéget minden esetben a MKKE tagjai javasolják és szavazzák meg. Ez évben lett volna, de a regényírás terheire hivatkozva felajánlotta, hogy inkább 2015-ben jönne. Barna Imre, az Európa Könyvkiadó jelen lévő vezetője a hozzá érkezett kérdésre, mit fognak kiadni Franzentől a fesztiválra, arra hivatkozva, hogy még nem egyeztetett ez ügyben a marketinggel, nem felelt.