A Mars egy távoli égitest, korát tekintve akár régitestnek is nevezhetnénk. Miként ugyancsak régi keletűnek nevezhető a lakói körüli minduntalan filmes motozás. Vessük vigyázó szemünket a régmúltba tehát. És a személyesbe, egyéb fogódzó híján.
Nekem is volt kedvenc marslakóm! Marslakó századosnak hívták, és politikai tisztként védte Budapest légterét, tegyük hozzá, sikerrel. Egyszer is simán meghiúsított egy nagyobb szabású verébrohamot Piliscsév irányából, bár ehhez kellett az is, hogy Ausztria fölmondja (fejből!) a semlegességét. Marslakó századost igazából Marsalkó századosnak hívták, ennek is volt értelme, annyit tett, hogy a név viselője ugyan még nem marsall csak afféle növendék, "kismarsall" vagy mi, de az elvtársi címet a tarsolyában hordja.
Ezenkívül még nagyon bírtam a Marslakó a mostohám című mozit is. Egyfelől azért, mert éppen sorkatonai szolgálatom idején adták, másfelől mert volt benne egy szőke csaj, úgy is mondhatnám, Kim Basinger. Erre a kérdésre (hogy ti. Kim nekem ez a Basinger) elég sokáig nem tudtam válaszolni, bár annyi biztosnak látszott, hogy nem a csajom. Egészen e mai premierig kellett várnom a helyes megfejtésre: a Kedvenc marslakóm. Ellentétben Christopher Lloyddal, aki moziba megy, megtudja, miért. E szappanoperából mozivá turbózott csoda javára persze annyi mindenképpen felhozható, hogy ebben is van gyönyörű szőke csaj, Daryl Hannah, ő sem akárki. Ezért a film címe, helyesen A második kedvenc marslakóm lenne, ha az alkotók ismerték volna életem és munkásságom, de még azt sem, hogy mást most ne is bolygassunk.
