Nem tudom, mi van, de legalább három filmet láttam már, melyben valami gáz volt a Fehér Házban. Nem az Elnökkel, az mindig rendes és jól van, körülötte viszont felüti a fejét a bűn. Minek következtében lehet látni a folyosókat, a szobákat, pincéket, a titkosszolgálat embereit (fülükből drótok lógnak, onnan lehet megismerni őket). Most azért ültem be a Gyilkosság a Fehér Házban címűre, hogy lássam, mit lehet itt még felülmúlni. Dwight Little rendező nevét sose hallottam, biztos fiatal ember, de ebben az agyonrágott mesetípusban mégis kitűnő krimit csinált. Mikor már azt hiszed, hogy mindent tudsz, akkor jön egy csavar, így-úgy azt is kitalálod, de akkor még két olyan következik, amire még álmodban sem gondolsz. Állítólag ezt a technikát tanítják, de úgy látszik, nem mindenki tudja megtanulni. A Little fiú viszont jól vizsgázott.
Szép női hullát találnak a Ház egyik vécéjében. A színes bőrű városi nyomozó (Wesley Snipes) nekiesne az ügynek, de a titkosszolgálat kopasz, ellenszenves főnöke leállítja: ez a pálya az övé. Ráállít egy fehér lányt (Diane Lane), a szolgálat tisztjét, nézzen már a körmére ennek a buzgómócsingnak. Aki viszont hamar kideríti, hogy az elnök fia sáros, és az egész ház azon ügyködik, hogy kimossák a srácot és eltussolják az ügyet. Egy szerencsétlen takarítót gyanúsítanak, az ügyet le akarják zárni. Igen ám, de Snipes, a szimatmatyi nem engedi. Neki itt valami nem tetszik. Lassan megnyeri a lányt is - naná: Snipes jó fej -, és a gyanú a szolgálat főnökére, a kopaszra terelődik. Ő keveri a kártyákat, ő fedezi a gyilkost.
Mikor idáig értem a történetben, arra gondoltam, mennyivel egyszerűbb volt régen: a szolgálatok (kémek, hírszerzők) az ellenséget fürkészték, jó-jó, veszélyes volt a szakma, de volt tétje, melójuk is akadt. Most, hogy a Nagy Jásztma véget ért, túl sokan vannak, és semmi komoly dolguk. Itt is három különféle titkosszolgálat csak egymást macerálja. Kitalálnak valami marhaságot, és fontoskodnak. Közben a vásznon kiderül, hogy az Elnök fia ártatlan, Snipes rossz nyomon halad. A Szolgálat főnökét pedig - akire eddig gyanakodtál - tisztázza egy golyó. Kicsit goromba, de irtó rendes ember volt, védte az Elnököt tűzön-vízen, ahogy illik, amit onnan is lehet tudni, hogy épp akkor lövik le, mikor a bizonyító kazettát átadja Snipeséknak. Hogy néhány perccel korábban még mindkettőjüket meg akarta öletni, az már el van felejtve. Ja, krimiben vagyunk...
Hát itt jönne az a fordulat, amiről nem beszélhetek, mert nem lőhetem le a poént. Tény, hogy szuper az ötlet. És az ember mindig tanul valamit. Először is, ha a hatalmi pókerben valami bajt csinálsz, azt mindjárt rá kell tolni valakire. De úgy, hogy az újságírók is megtudják. Mikor aztán leleplezik, hogy te milyen állat vagy, másra kened saját bűneid, derüljön ki, hogy az a másik ember teljesen ártatlan, nem is te kentél, mert az igazi bűnös valaki más - így a skriblerek szépen leégnek. Vagyis két bűnbak kell, egy ál meg egy igazi. A másik tanulság: jó, ha van egy olimpiai bajnok a Szolgálatnál. Mert néha szükség lehet a tudására. Mint itt: Diane Lane sportlövésben szerzett aranyat, és úgy lő, mint egy isten. Célzóvíz nélkül kilövi az üldöző helikopter reflektorát, a rossz ember szemét stb., mindig ő menti meg Snipes életét. Sőt az Elnök is neki hálálkodik az életéért.
Ja, és gyönyörű a Fehér Ház pincerendszere. Utoljára gyerekkoromban láttam ilyen labirintust Az operaház fantomjában. Mert a felmentés mindig a pincéből, szellőzőcsatornából vagy más alvilági csőből érkezik. Van tehát happy end, de addig lerágod a körmöd.
