Steven szedál

A metrón állatbőrbe bújt jegyellenőr követeli vicsorogva a (jelen)léted jogosultságát igazoló blankettát. A plázákban lazán ordít a gumibotos cerberus, hogy dobd el a cigarettát. A TV-ből felszólítóan néz az épp illetékes rogánfész a két - NATO apparatcsikokkal suhanó kékfény vonatok lidérc álmától gyötört - szemem közé: Álmodj! Szóval stresszterhes az élet. Két biztos pont van csak: A Seduxen és a B-kategóriás akciófilm.

A B-kategóriás akciófilm azért jó, mert semmi olyat nem kapsz, amire ne számítanál. Pontosabban nincs benne izgalom. A film nem fáraszt váratlan fordulatokkal, meglepő jellemrajzokkal, izgalmas jelenetekkel. Van benne a Jó, a Jó segítője, nője (bár ő elvarratlan szálként exitál a film felénél), és van a Rossz, meg a Rossz segítője.

Na most ezek a "karakterecskék" csinálnak is valamit. Konkrétan konkrét céljaikért (A Jó, jó, a Rossz, rossz) küzdenek, egymással. Akciófilm lévén teszik mindezt fizikálisan. (Olyan ez, mint a pornó. Ott is test a testhez, testek a testekhez, esetleg tárgyak a testekhez, két akció között pedig valami kínosan bárgyú párbeszéd.)

A B-kategóriás akciófilmnek van ezen kívül képi világa, zenéje, és színhelye, de ezek különösebb kifejtésre nem érdemesek. Jelen B-kategóriás filmünk Városban játszódik, zenéje nem tűnt föl, képi világa, meglepő módon, kippszerű. A Jó egy rendőr, segítője is az. A Rossz gengszter, illetve egy még nagyobb gengszter. (A konkrét célokat ugye mindenki kitalálja?)

A Sebhelyek tehát hozza a tőle elvárhatót. Agy kikapcs, pulzusszám csökken, a nyugalom lila fátyla borul az ember szemére, és már nem is kell a Seduxen. A nézhető moziról szőtt álmaink pedig szintén nyugodjanak, békében.