A szappanoperáknak is megvannak a maguk csillagászati törvényszerűségei. Decens dögunalomként indul, néhány hidrogénatom egymásra talál, és interaktálni kezd, idővel elegendő szereplő áll a rendelkezésre a folyamatos, kiegyensúlyozott cselekményhez, a nukleáris reakciók szép egyenletesen fűtik a Naprendszert. Ez évmilliókig is eltart, de 100-150 részig mindenképpen.
A Bor és hatalom ideális reggeli sorozatként működött, gyakorlatilag semmi nem történt, csak "Amadeu, állítsd má' ide a sajtárt!", vagy "És Capdevila úr, mondja, mi a véleménye az idei termésről, úgy is, mint a pezsgőgyártók képviselőjének?" Aztán a stáb azt hiszi, kifogyott a témából, és a sorozat egyre több akcióelemmel bővül. Először jönnek az abortuszok, majd Dzsokira rálőnek, Bobbyt halálra gázolják, nemzetközi terroristák bukkannak fel - mindez nem azért életszerűtlen, mert a mindennapi életben elenyészően kevés abortuszunk van, alig-alig lőnek ránk, és csak nagy ritkán találkozunk hús-vér terroristával: mindez főleg szappanoperában életszerűtlen, mert az ilyesmi más műfaj kéne hogy legyen. Az eddig viszonlyag megbízható Bor és hatalom című katalán produkció megőrült. Jelen pillanatban a kis hegyi faluban, Santa Eulaliában a következő hétköznapi cselekmények zajlanak:
1. Abrilt elrabolták, váltságdíjat követelnek, közben heroinozzák.
2. Capdevila urat folyamatosan mérgezi húga és unokaöccse, életveszélyben van, vagyonát külföldre utalják.
3. Eulalia naplójából kiderül, hogy a testvérével kupakolt, Eduard a közös fiuk.
4. Gizit (nem jut eszembe a neve) kis híján megerőszakolja Alex, de Gizi nem jelenti fel, mert az apja infarktust kapna.
A Bor és hatalom vörös óriássá növekedett, ami előrevetíti a fehér törpeség szomorú képét. Mi jöhet még? Eduard kirobbantja a harmadik világháborút?
Hékás! Ez így nem szappanopera!!! Ha akciót akarok látni, majd megnézem a Herkulest, miattam ne aggasszák magukat. Még egy ilyen hét, és átállok A hegyi doktorra!
