Nyakig merülünk el a hóban, mozdulni sem lehet tőle. A tiszta fehérség mindent körbevesz, eltakar és kiemel. Bármerre is nézünk, gyönyörű, érintetlen tájat látunk, és magányos, elhagyott székeket a hóban. Valahol a Kaukázusban egy kis örmény falu végnapjait éli. Csakúgy, mint a kényszerből benne élők.
Hamo élete felesége halála óta magányosan telik. Rutinszerű semmittevés tölti ki mindennapjait, kényszerű láblógatását csak az asszony sírjának látogatásával szakítja meg. Életét a szükség irányítja, a szovjetunió bukása után elvesztette egzisztenciáját, társát, és fiatalabbik fiát, aki a nyomor elől Franciaországba menekült. Ő gondoskodik nagyobbik fiáról és annak serdülő korú lányáról. Múltját, és minden vagyonát felemészti a nyomor.
A témaválasztás akár közhelyesnek is tűnhet, ám Hiner Saleem kellemes és szórakoztató humorával úgy mutatja be mindezt, hogy végül nem válik azzá. A sokszor hallott és elmesélt történeteket - lehetetlen életekről, kilátástalanságról és magányról - az abszurd szituációkban rejlő komikum oldja fel. Tagadhatatlanul "kusturicás" a film, Saleem sem figuráit neveti ki, hanem a furcsa helyzetek, amibe szereplői. keverednek. De mindezek ellenére a film mégsem éri el Emir Kusturica mélységeit, a gyönyörű történet ellenére is hiányzik belőle valami, az amúgy mesterien alkalmazott humor súlytalanná teszi a sztorit. A remek kezdést keserédesen szórakoztató történések és egy kevésbé átgondolt befejezés követ. Saleem sokat akar mondani, sűrít, de nem eszenciát kap, csak töredékeket.
Gyönyörűen fényképezett a táj, Christophe Pollock - a Mióta Otár elment című filmből ismert operatőr - által készített képek magával ragadóak, az egyik legnagyobb erénye a filmnek. Varázslatos tájakat mutat be, és annak ellenére, hogy valósággal vacogunk mi is a moziban, emberi melegség árad a szereplőkből, színészi játékukból. Hamot alakító Romen Avinian és Ninat játszó Lala Sarkissian remekül oldotta meg a feladatát, visszafogott, őszinte és kifejező színészi játékuk gördíti előre a filmet.
Hiner Saleem negyedik filmje bíztató kezdet. Humora szórakoztató és kellemes, történetei megkapóak, őszinték és emberiek. Könnyedsége ellenére is komoly a története, a komikum teszi elviselhetővé szereplői és nézői számára a lehetetlent és elviselhetetlen. Saleem egyetlen hibája, hogy túl sokat akar egyszerre belesűríteni filmjébe magányról, nyomorról, kiszolgáltatottságról, emberségből és reményről. Még leírni is sok, nemhogy elmesélni.
