Egészen másként, de az érzések, szenvedélyek és kapcsolatok "homályzónájába" visz a Tágra zárt szemek is, Stanley Kubrick utolsó filmje, amelyet Arthur Schnitzler Álmok éjszakája című műve alapján forgatott. A megelőző hírek kétes szenzációja (bár nem a filmre nézve kétes) volt az erotikus jelenetek amerikai "megszelídítése". A testi szerelem vadnak is mondható megjelenítése Kubricknál azonban mégis csak "cifra szolga", bár képileg, akárcsak a film egész 155 perce, dús szépséggel, feszültséggel és sejtelemmel teli. A hollywoodi álompárként emlegetett Tom Cruise-Nicole Kidman páros a szenvedély, a hűség és hűtlenség nyugtalanító kalandjait járja be, inkább csak gondolatban, de eközben egy biztonságos házasság kihűlő-felforrósodó légkörében s az érzékek hullámvasútján minden kapocs kiismerhetetlenné, balsejtelművé, idegenné válik. Egy elegáns karácsonyi partival indul az éjszaka, benne flörtök, a nyers hús csábítása és egy majdnem tragédia, amely előrevetíti egy valódi gyilkosság és egy titokzatos eltűnés árnyát, ami már csak a férj élménye. Ő jut el hívatlanul abba a titkos középkori rendösszejövetelre emlékeztető, nyomasztó hangulatú maszkos-jelmezes orgiába, ahol a testi szerelem már valóban a nyers hús közönyös birtoklása, gépies tornagyakorlat. Kubrick filmjében nincs feloldozás, a bűnhődés nélküli bűnt igazolja a pénz hatalma (amit a rendezőként ismert Sydney Pollack figurája képvisel), a nyugtalanító kérdések legfeljebb elfojtódnak, a házaspárt Kubrick egy közönyös, hideg, elidegenedett világban hagyja magára.
