A Zodiákus (2007) - David Fincher és Jake Gyllenhaal

A valós eseményeket feldolgozó A Zodiákus Fincher egyik legjobb és legösszetettebb munkája, a rendező kényszeres precizitással dolgozott. Robert Downey, Jr. nehezen is szokta meg azt, hogy kismilliószor vesznek fel egy jelenetet, és úgy próbált meg lázadni ellene, hogy befőttesüvegekbe vizelt, mondván, hogy arra sincs ideje, hogy elmenjen a mosdóba. Jake Gyllenhaal, akinek egy kellékbabával és egy rakás pelenkával kellett mindenhová mennie, hogy „hitelesen alakítsa a fiatal apa szerepét”, még nehezebben viselte az állandó ismétléseket, és gyakran borult ki. Szerinte

„Fincher emberekkel fest, és nagyon nehéz festéknek lenni” 

-, amire a rendező később azt válaszolta, hogy Gyllenhaal az egész forgatás alatt stresszesnek tűnt. Azon speciel nem gondolkodott el, hogy miért.

Sivatagi cápák (1999) - David O. Russell és George Clooney  

Davod O. Russell hírhedten nehezen bírja a nyomást, filmünk esetében ráadásul jócskán túllépték a költségvetést, ezért a stábtagokkal rendkívül bunkó volt, mindenkivel ordibált, akit csak tudott, megalázott. A főszereplő Clooney-val pedig egymásnak is estek, amikor az többször kollégái segítségére sietett: egyszer, amikor Russell a szokásosnál egy kegyetlenebb módon keserítette meg egy statiszta életét,

Clooney egyszerűen a földhöz vágta.

El is terjedt, hogy a rendezővel nem lehet dolgozni, és hosszú éveibe került, mire ezt elfeledtette mindenkivel. Csak a 2010-es A harcossal tudott visszatérni, majd jött a megdicsőülés, az egy rakás Oscart begyűjtő Napos oldal (2012) és Amerikai botrány (2013), de ehhez feltehetőleg meglehetősen sok indulatkezelési terápia kellett.

Tenenbaum, a háziátok (2001) - Wes Anderson és Gene Hackman

Rendszerint az a felállás, hogy a hatalmával visszaélő vagy az alkotás lázától megszédült rendező teszi pokollá a szereplők életét, itt azonban pont fordítva volt, egy veterán színész élt vissza azzal, hogy egy, még kezdőnek számító fiatal rendezővel került össze. A link, sokszor önmagára is veszélyes családfőt alakító, Gene Hackman, aki Golden Globe-díjat kapott, olyannyira karakterben maradt az egész forgatás alatt, hogy a legtöbben már féltek tőle, beleértve magát a rendezőt is. Anjelica Huston és Gwyneth Paltrow már annyira tartottak Gene Hackmantől, hogy sokszor azonnal távoztak a forgatásról, amint felvették a jeleneteiket. Az egyetlen, aki kezelni tudta Hackman dührohamait és kötekedését, az a szintén nagy kötekedőként ismert Bill Murray volt, aki volt annyira jófej, hogy szabadnapján is elment „dolgozni”, hogy Wes Anderson és a többiek biztonságban érezhessék magukat.

Két kopper (2010) - Kevin Smith és Bruce Willis

Willis és Smith kölcsönös utálata meglepő módon sokkal ismertebb, mint maga a film, amelyen együtt dolgoztak. Az elfeledett rendőrvígjáték, már címében is rémes Két kopper sztárja és rendezője a forgatáson folyamatosan esett egymás torkának, és a forgatás befejeztével a sajtóban savazták egymást. Smith 2011-ben azt mondta, hogy Willisszel dolgozni „lélekölő” volt, és – 2021-es önéletrajzában – azt írta, hogy

„A Két kopper nagyszerű élmény lehetett volna, ha nem találkoztam az igazi sötétséggel Bruce Willisben – én imádok filmet készíteni, ő pedig egyáltalán nem”.

Arra a kérdésre, hogy mi történt valójában a forgatáson, Willis így válaszolt: „Szegény Kevin, imád nyafogni. Egyszerűen van olyan, hogy valakivel nem jössz ki, és kész!”

Hook (1991) - Steven Spielberg és Julia Roberts

Ez a sokat szellőztetett viszály azért olyan meglepő, mert Steven Spielberggel mindenki szeret dolgozni. A gond talán az volt, hogy Julia Robertsnek még nagyrészt ismeretlen volt a CGI-munka, és senki sem készítette fel arra, hogy majdnem végig egyedül kell játszania egy zöld képernyő előtt, úgy csinálva, mintha másokkal beszélne, ő pedig mindenkivel éreztette a csalódottságát. Állítólag

a stáb Tinkerhellnek nevezte el

– Csingiling eredeti neve Tinkerbell -, ő pedig így emlékszik vissza a munkára. „Ha hat órán keresztül ülök egyedül a lakókocsimban és senki nem szól semmit, akkor igenis azt fogom mondani: "Mi a f***sz folyik itt?" Spielberg később maga azt mondta, hogy többet kellett volna foglalkoznia Robertsszel, de szerinte csak annyiról volt szó, hogy a színésznő nemrég szakított Kiefer Sutherlanddel, ami nagyon megviselte: „Egyszerűen rossz időzítés volt mindannyiunk számára, hogy véletlenül ezen a mélyponton kezdett el dolgozni a Hookon” – mondta.

Boogie Nights (1997 ) – Paul Thomas Anderson és Burt Reynolds

A túlpörgő fiatal rendező és a beképzelt veterán színész, aki azt hiszi, minden rendezőnél többet tud, nem a legjobb párosítás. Burt Reynolds ugyan Oscar-jelölést kapott az 1997-es Boogie Nightsért, de ez nem akadályozta meg abban, hogy utólag is állandóan leszólja a rendezőt. A páros egész végig egymást marta a forgatáson, és Reynolds 2015-ben azt mondta a GQ magazinnak, hogy a film sikere ellenére sem fog vele többet dolgozni. „Személyiségként nem passzoltunk egymáshoz” – mondta Reynolds. „Azt hiszem, leginkább azért, mert fiatal és el van telve önmagától. Minden jelenetre azt hitte, hogy ilyet ő csinált legelőször. Volt például egy jelenet, ahol a kocsival beállok a mozi elő, és miután felvettük, extázisba került, hogy milyen fantasztikus lett az eredmény. Erre és kapásból megneveztem öt olyan filmet, amiben pontosan ilyen beállítás készült. Anderson cseppet sem volt eredeti." A rendező mentségére szóljon, kinek kell az, hogy elvegyék a lelkesedését?

Wayne világa (1992) - Mike Myers és Penelope Spheeris

Bár mindketten kezdőnek számítottak a film világában, Mike Myers igazi primadonna volt a Wayne világa forgatásán, és nem fogadott el senkitől tanácsot vagy utasítást, pláne nem a fiatal rendezőnőtől, Penelope Spheeristől. Igaz, Myers volt a film írója is, de ez nem jogosította fel arra a szintű bunkóságra, ami miatt még barátja, a Garth-t alakító Dana Carvey is otthagyta a forgatást, mivel Myers rendre kihúzta a szövegét a forgatókönyvből, bár sikerült meggyőzni, hogy visszatérjen. A színész elsősorban azzal tette pokollá a rendezőnő életét, hogy egy nap kb. 21-szer írta át a forgatókönyvet. A nagy összeveszést a film ikonikus headbangelős jelenete hozta el, amikor a haverok Garth kocsijában a Bohém rapszódiát hallgatják, és amikor a rendezőnő még egy beállításból akarta felvenni a színészeit, a fejrázástól már nyakfájós Myers irgalmatlanul kiakadt. Ezek után nem hagyta, hogy Spheeris beleszóljon a vágásba és megvétózta, hogy ő készítse el a folytatást, majd

mindent megtett, hogy elgáncsolja a fiatal rendezőnő további pályafutását.

Tágra zárt szemek (1999) - Stanley Kubrick és Harvey Keitel

A filmet jól ismerők most biztos felkapják a fejüket, hogy de hát Keitel nem is szerepelt Kubrick utolsó unkájában! A felvételeit tucatnyi alkalommal megismétlő David Fincher valójában kismiska Stanley Kubrickhoz képest, aki arról volt híres/hírhedt, hogy akár napokat is töltött egyetlen beállítás felvételével. Ez sokszor már a röhejesség határát súrolta – de nem azoknak, akiknek több százszor kellett egy jelenetet újra és újra eljátszania. 2012-ben Gary Oldman rukkolt elő a történettel, hogy

Harvey Keitel otthagyta Kubrick utolsó filmjét.

A színésznek mindössze annyi dolga volt az adott jelenetben, hogy belép az ajtón, de akkora már 69. alkalommal ismételték meg a jelenetet, mert a rendező még mindig elégedetlen volt. Egyszer csak Harvey Keitel azt mondta: „Te meg vagy őrülve! Én elhúztam innen”. És el is ment. Keitel helyére a nála valamivel alkalmazkodóbb Sydney Pollack került.

Acélmagnóliák (1989) - Herbert Ross és az egész stáb

A pályáját a 60-as évek végén kezdő Herbert Ross igazi hollywoodi veteránnak tartotta magát, aki mindenhez ért, így hajlamos volt másokat lenézni – különösen a színésznőket. „A legmélyebb emlékem a filmmel kapcsolatban az, mennyire összetartottunk a többi lánnyal, amikor egyikünknek vagy épp mindannyiunknak azt mondta, hogy tehetségtelenek vagyunk.” – mesélte Sally Field 2013-ban a 2001-ben elhunyt rendezőről - „Különösen kegyetlenül bánt Juliával (Julia Roberts – a szerk.), akinek ez volt az első nagy filmje.”. Egyedül a country énekes Dolly Parton tudta megleckéztetni Rosst, amikor az sokadszorra mondta neki, hogy csapnivaló színésznő.

„Drágám, én nem színésznő, hanem Dolly Parton vagyok. Engem a személyiségem miatt kértek fel erre a filmre. Te vagy a rendező. A te feladatod, hogy úgy nézzek ki, mintha színésznő lennék."

A Port.hu zenés sorozatának első évadának utolsó részében Király Attila színész és szinkronszínész ült be a dobok mögé.