Luc Besson szemlátomást nemigen kedveli a tengelyhatalmakat: a korábbi Taxi a németeket("fricceket"), legújabb filmje pedig a japánokat ("japókat", illetve "zsapókat") veszi - sajátosan francia optikájú - górcső alá.
A Leon, a profival vagy Az ötödik elemmel ellentétben a Taxit sosem tartottam Luc Besson legjobb filmjének, ezért nem teljesen értem, hogy miért pont ezzel a produkciójával kellett az - amúgy is mindig kétes - folytatásos filmek "műfajába" bonyolódnia. Luc Besson legjobb filmjei ugyanis mozgalmasságuk és látványosságuk ellenére mindig valamilyen belső, erkölcsi konfliktusra, jellembeli különbségre és e különböző jellemek szembeállására épülnek - ezzel szemben a Taxi és folytatásának látványossága és mozgalmassága meglehetősen külsőségesnek mondható: a film "feszültsége" kizárólag a taxi sebességéből és az üldözési jelenetek gyorsaságából adódik.
De hogyan is folytatódnak a Taxi két hősének kalandjai? Danielnek, a fehér Peugeot-jával Marseille utcáin száguldozó taxisofőrnek, és Emiliennek, a tanulóvezető rendőrnek ezúttal nem a Schumacher-rajongó német bankrablókkal, hanem a japán maffiával kell megmérkőznie: Marseille-be érkezik ugyanis a japán védelmi miniszter, akit a yakuzák - Emilien szerelmével, Petrával együtt - elrabolnak. A küzdelem - többnyire autós üldözések formájában - végig a miniszter és a lány kiszabadításáért folyik.
Az alkotók - még mielőtt látványosan kifutnának a film költségvetéséből - azzal vetnek véget a produkciónak, hogy harckocsikat vetnek be az emberrablók ellen: ahogyan - o tempora, o mores! - egy már klasszikusnak számító filmben (Egy becsületbeli ügy) elhangzik: Óvatosan járj, és mindig legyen nálad egy tankhadosztály - mindenkinek ezt mondom.
