Emlékek. Sok van belőlük. Azok a pillanatok, amikre visszatudunk gondolni, amikor éppen szomorúak vagyunk. Vagy azok a negatív élmények, amikből tanulhatunk. De mi van akkor, ha egyik pillanatról a másikra elveszítjük őket? Ritkán mondok ilyet, de most azt kell, hogy javasoljam, hogy fogjuk kézen a barátnőnket és irány a mozi! Igazi csajos film, amit szigorúan csak papírzsepi és csoki társaságában érdemes fogyasztani, de megéri!
Korábban már bemutattam a film előzetesét, amiből már sejthető volt, hogy a Fogadom egy garantáltan libabőrözős, könnyezős film, ezért lányoknak/nőknek/asszonyoknak szinte garantált, hogy tetszeni fog. Nagyon vártam, hogy megnézhessem, mert valljuk be, nekünk csajoknak, néha napján(?) szükségünk van egy ilyen romantikus filmre. De féltem is, mert az ilyen mozi gyakran átcsúszik giccses kategóriába, vagy éppen tele pakolják klisékkel. Na ezek közül (szerencsére) egyik sem igaz a Fogadomra.
Számomra az is pozitívum, hogy Channing Tatum végérvényesen kinőtte magát a szépfiú vagy táncosfiú (Step up-os fiú) kategóriából, és elképesztően jól állt neki ez a szerep. Én azt gondolom, hogy leszerepli a sokkal tapasztaltabb színésznőt, Rachel McAdamset.
Hátborzongató, de a film igaz történet alapján készült, ami miatt talán még lúdbőrözősebbé válik az egész moziélmény, legalábbis számomra. Leo és Paige friss házasok, és elképesztően szeretik egymást. Olyan szerelem az övék, amire titkon vagy fennhangon, de mindannyian vágyunk. Ám az élet még az ilyen boldog szerelmes párokkal is tréfát űz. Egy autóbaleset következtében Paige agysérülést szenved, kómában tartják, amikor felébresztik, kiderül, hogy amnéziás lett. Öt év teljesen kiesik neki... Nem ismeri fel a férjét, nem érti, hogy miért ilyen furcsa a kinézete, nem tudja miért nincs meg a jogi diplomája és legfőképp, hogy miért szakította meg a kapcsolatot a szüleivel....
Maradjunk annyiban, hogy Leo nincs könnyű helyzetben. A nő, akit mindennél jobban szeret, nemcsak, hogy nem szerelmes belé, de egyáltalán nem is emlékszik rá. El tudjátok ezt képzelni? Leo megtörik, de továbbra is lelkesen látogatja Paige-t és tényleg mindent megpróbál, hogy helyrehozza házasságát. Nagy nehezen ráveszi a nőt, hogy térjenek vissza közös lakásukba, és próbálják feleleveníteni egykori szerelmüket. De vajon működhet-e ez így? Megtudja-e hódítani másodszorra is ugyanazt a nőt? Van-e egy szerelemnek második esélye?
Én megértem, hogy Paige-nek is nehéz lehet, de meg sem próbálja megérteni Leo helyzetét. Eléggé önző módon reagál szinte mindenre, teljesen elveszíti az évek óta felépítette egyéniségét és szép lassan olyanná válik, amilyen a Leo-val való megismerkedése előtt volt.... Nyilván ennek az az oka, hogy Paige utolsó emlékei évekkel korábbanról valók, amikor még a szüleivel lakott, drága és márkás ruhákban járt, a jogi egyetemen tanult és jegyben járt a sikeres Jeremyvel. Azóta azonban évek teltek el, mialatt Paige beköltözött a városba, otthagyta az egyetemet és művészetet tanult, sőt mostanra önálló műhelye van, kiállításai. Mostani eszével úgy gondolja, hiba volt az elmúlt 5 év az életében és szeretné ott folytatni, ahol "elrontotta a dolgokat". Visszaköltözik a szüleihez, visszamegy az egyetemre és találkozgatni kezd Jeremyvel.
Leo minden próbálkozása kudarcba fullad, rájön, hogy Paige egyáltalán nem is akar emlékezni, így nem marad más megoldás, döntést kell hozni a jövőről.
Nagyon jó film a szerelemről, újrakezdésről, reményről, küzdelemről. Kellőképpen romantikus, de nem csúszik át a giccsesbe. Nem épül klisékre, a vége sem olyan, amilyenre az ember számítana és külön jó, hogy vicces részekkel oldják a szívszorongató perceket. A Channing Tatum rajongó lányok figyelmébe pedig már csak azért is ajánlom a filmet, mert a srác elég sokszor megválik a ruhadarabjaitól!
8/10 pont
