Arnold Schwarzeneggerrel a jó öreg mentő-robot szerepében tisztes szórakoztatóipari termékként tért vissza a majd húsz év előtt született mozilegenda, hogy megint egyszer elkápráztassa az erre kíváncsi szemet a jövőből érkező gépemberek pusztító erejével. A Terminator 3 - A gépek lázadása a James Cameron-rendezte (és kitalálta) első két folytatáshoz képest nem újítja meg a sci-fi-film eszköztárát, nem teremt új legendát a régi köré, mondhatni abból a történetből és robotmitológiából él, ami az első két részben már ki volt találva. Ám ha kreativitásban nem lép is elődje nyomába Jonathan Mostow rendező, a Hollywoodban csúcsra járatott új technológiát kihasználva ambícióval variálja a korábbi filmekben megismert ötleteket. A Terminator 3 pontosan azt a szerepet tölti be, aminek készült: a pusztulat látványos képeit kínálja fel szórakoztatásul. A történet öt perc alatt elmesélhető, a közbülső idő dugig van kemény akciójelenettel, speciális effektekkel, gátlástalan pusztítással, meneküléssel, tömegkatasztrófába torkolló autósüldözéssel, robotok párharcával.
Schwarzenegger Terminatora mit sem vesztett legendás robosztusságából, de javára legyen mondva, gazdagabb lett egy színnel. Elavult robot már, aki a fiatalemberré cseperedett Connor-gyerek megmentéséért egy nála jóval modernebb, ráadásul női alakot öltött halálosztóval kényszerül megküzdeni. Ez a felállás szerencsésen hozta magával a humort és olykor az iróniát is. A magam részéről sajnálom, hogy a T-X-nek becézett szuperrobot csak a pusztítás módozataiban képviseli a csúcstechnikát. Ha némi ravaszságot is beléprogramoztak volna, a csábító női külső nem csak puszta látvány lenne, hanem egész eredeti harcmodorral, a sajátos női fifikával gazdagíthatná a gépek világát. A csinos leányzó csak gyilkológép, akár nevezetes elődje, a Cameron-teremtette folyékony fém-robot. Miből is kitetszik, hogy a gépek világa egyelőre durva macsó-birodalom.
